Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvü. Tom IV. Period promüslennogo kapitalizma. Moszkva, 1954. 689-691

országban elterjednek, még Erdélyig is eljutnak. Az 1780 és 1790 közti évtizedben gyors ütemben folyik újabb manufaktúrák alakítása, és Pozsony hamarosan egész Magyarország legjelentősebb ipari központjává válik. Ezt elősegítette a hazai piac mellett Bécs közelsége és az a tény, hogy a városi és környékbeli szegénység soraiból könnyű volt olcsó munkaerőt szerezni. A szerző megállapítása szerint a kormányzat is elősegítette az ipar fejlődését, a kereskedők mellett nemesi körök is érdeklődnek a manufaktúrák iránt. Az ekkor alakult manufaktúrák többsége ismét textiliák készítésével foglalkozik. Még a század utolsó évtizedében is alakulnak új manufaktúrák, de már kisebbek a korábbiaknál. A szerző így összesen 34 manufaktúrát talál Pozsonyban, de ezeknek csak mintegy a feléről tud pontosabb adatokat közölni. Csak egy posztómanufaktúra van, amely Verlag-rendszerben vidéken is foglalkoztat több, mint 100 embert, a többiek központosított manufaktúrák. Ahol erre levéltári adatok voltak, ott a szerző közli a termelési adatokat, a munkások létszámát stb. Sajnálatos, hogy nem tett kísérletet annak felderítésére, honnan toborzódott pontasabban a manufaktúrák munkássága. Megállapítása szerint az 1790-es években a fejlődés lendülete megtorpant, a XIX. század elejének gazdasági válsága és a birodalom pénzügyi csődje pedig szinte megsemmisítette a pozsonyi ipar fejlődését. Niederhauser Emil IIcTopMH MocKBbi. IV. köt. ílepHOA npOMHiiiJieHHOro KainrrajiH3Ma H3,naTejibCTB0 AKaAeMHH HayK CCCP, Moszkva 1954 Az alábbiakban ismertetésre kerülő kötet, amely a Tanulmányok Budapest múltjából megelőző két kötetében ismertetett három kötet folytatása, a kapitalizmus oroszországi kibontakozásának korát, az 1861, évi jobbágyreformtól a XX. század fordulójáig terjedő 40 évet tárgyalja. A jobbágyság felszabadítása után Moszkvának, mint az ország gazdasági, politikai és kulturális központjának szerepe jelentős mértékben megnőtt. Bár a XVIII. század elejétől kezdve Pétervár a cári udvar és a kormány székhelye, az ország gazdasági központja továbbra is Moszkva, márcsak földrajzi helyzeténél fogva is. A tárgyalt korszakban kiépülő vasútvonalak az ország legtávolabbi zugaival is összekapcsolják a várost. A kapitalizmus fejlődése Moszkvában, a nagy kereskedő- és iparvárosban, természetesen sokkal gyorsabb, mint vidéken, vagy Pétervárt kivéve bárhol máshol az országban, hiszen a többi helyen a feudális rend túlélő maradványai gátolják az új gazdasági-társadalmi rend kibontakozását. Néhány példa: 1853 és 1890 közt a nagyipari munkásság száma Moszkvában 70%-kai nőtt, maga az ipari termelés ugyanezen időszakban 375%-kal. E korszakban Moszkva ipari életének vezető ága már a nagyipar; kezdetben a textil-, majd mindinkább a fémipar. 44 Tanulmányok Budapest múltjából 689