Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

ponaiak mintájára felebbezhetnek a királyhoz a hibeiek is. 1330-ban Zólyomlipcse kapja meg a korponai kiváltságokat, s ekkor az oklevél külön kiemeli, hogy a bíró „ad instar libertatis hospitum nostrorum de Korpona" ítélkezhet minden ügyben. Az eddig felsorolt példák ugyanazok, mint amilyenekkel már Fehérvár és Buda esetében is találkoztunk, tehát nem jelentik azt, hogy Német-, Zólyomlipcse vagy Hibe valóban a korponai jogot használta, legalábbis ennek nincs semmi nyoma sem.

308 Ezek a kifejezések tehát csak azt jelentik, hogy a felsorolt városok Korpona kiváltságát kérték és kapták meg. Mégis a XIV. század végén több város és falu fordult Korponához jogi tanácsért, a század végén pedig Korpona jogi leánytelepeinek sora teljesen kialakult.

309 Itt azonban szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint Buda esetében. Tudjuk ugyanis, hogy a kis Turócsszentmárton 1340-ben valamilyen (városi?) privilégiumot kapott, s amint a turóci registrum megjegyzi, Korpona szabadalmát kapta meg.

310 Ez a „libertás civitatis Corpona"-t említő oklevél a terminus post quem. 1370-ben — amint még látni fogjuk — Zsolna már úgy fordul Korponához, mint amelyhez mások is fordulnak jogi tanácsért. 1340 és 1370 között kellett tehát végbemennie annak a változásnak, hogy a városi fejlődés útjára lépő telepek már nemcsak valamely régebbi város kiváltságát kérték, hanem ezzel egy időben a városjogot is átvették. Megjegyezzük, hogy egy helyen már korábban is találkoztunk az anyaváros kialakult formájával. 1328-ban a király privilégiumot ad Kőszegnek. Ez tulajdonképpen a régebben kapott földesúri kiváltságlevél királyi megerősítése volt.

311 A királyi kiváltságlevél egyik pontja szerint, ha a kőszegi esküdtek egy perben nem tudnak megfelelő döntést hozni, akkor „ipsa sententia deferri débeat in Sopronium et cives ibidem earn décerner

e poterunt". Nem meglepő, hogy a nyugati határszélen az anyaváros intézményének átvétele korábban található meg, mint a budai vagy a korponai jog átvétele az ország belsejében. A XIV. század közepén Magyarországon a városok eddig sem egységes fellebbvitele terén áttekinthetetlen volt a helyzet. A régebbi nagy városoknak joguk volt a királyhoz vagy a tárnokmesterhez fordulni, a kisebb városok és mezővárosok a három anyavároshoz (Buda, Korpona, Selmec) fordulhattak. A királynak nem volt még városi ügyekben jártas állandó főbírája, bár az esetek túlnyomó részét a tárnokmesterre bízta. A városok azonban idegenkedtek a feudális urak közül kikerülő tárnokmestertől és nemesi bírótársaitól, ezért igyekeztek a pereket saját hatáskörükön belül befejezni. A kisebbek úgy, hogy anyavárosukhoz fordultak, a nagyobbak úgy, hogy egymástól kértek tanácsot. A kisebb városok közt ott volt még Zsolna is, amely Tesent tekintette anyavárosának. A XIV. század 70-es éveiben Nagy Lajos olyan rendelkezéseket adott ki, amelyeknek célja az volt, hogy a városi polgárság pereiben a felébbvitel kérdését bizonyos fokig rendezzék. A rendezés első lépése az volt, hogy a király az eléje kerülő városi ügyeket külön országos bíróra bízta. Ezt a tisztséget 1374 és 1379 között Szepesi Jakab töltötte be, aki mint „iudex universarum civitátum Lodo68