Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

etiam circa iudicia", és részletesen szabályozza a bíró hatáskörét, amely ezúttal túllépi a vendégek szokásos, az alsóbb bíráskodásra kiterjedő kiváltságát.

303 Két évvel később az -ugyancsak földesúri joghatóság alatt álló Komáromról mondja a király: „concessimus libertatém, qua cives nostri de Novo Monte Pestiensi gratulantur" .

304 Mindkét alkalommal ugyanazzal az esettel állunk szemben, mint Fehérvárnál. Még nincs szó budai jog adományozásáról, hanem csak arról, hogy Buda kiváltsága (libertás) szerint választhatnak bírót vagy gyakorolhatnak bizonyos előjogokat. Ezeknek a privilégiumoknak alapján a füzitőiek nem fordulhattak Budához jogi tanácsért, Komárom is • csak későbbi, 1331. évi kiváltságlevele alapján tehette ezt. A XIV. század második harmadában azután egymásután kapják meg más városok — elsősorban mezővárosok — Buda kiváltságát. Az oklevelek továbbra is a régi formulát alkalmazzák, így pl. amikor az ugyancsak magánföldesúri Gyöngyös 1334-ben megkapja a budai kiváltságot, akkor az oklevél szerint a király „libertatém seu libertatis prerogativam cum qua et quïbus cives seu hospites nostri de Buda ab initio sue fundationis utuntur" ruházza fel a gyöngyösieket.

305 Bgy 1358-ban folytatott per mégis azt bizonyítja, hogy ebben az időben a kisebb városok már valóban átvették a budai jogot, mert ekkor a barsiak arra hivatkoznak, hogy ha valakinek birtoklását egy év és egy nap alatt nem támadják meg, akkor az igény elévül, amint azt az általuk használt budai jog előírja.

306 Nem hiányzik azonban az ezzel ellentétes adat sem. 1347-ben Kassa is budai mintára állíttatta ki szabadalomlevelét, de mégsem vette át a budai jogot, hanem saját joga szerint élt, s azt Budával egy időben kezdte kodifikálni.

307 A budai jog adományozásának és alkalmazásának fejlődését tehát úgy foglalhatjuk össze, hogy a XIII. században éppúgy nem beszélhetünk budai jog adományozásáról, mint a fehérváriéról sem, a XIV. század közepétől kezdve azonban a budai mintára kiváltságolt városok maguk döntöttek abban a kérdésben, hogy a budai jogot is átveszik-e. A kisebbek — ebben ifjú Szentpétery véleményét ismételjük — hajlamosak voltak a budai jog átvételére olyan értelemben, amilyen értelemben a magdeburgi jog átvételéről beszélni szokás, a nagyobbak kevésbé. Budához hasonló utat járt meg Korpona is. Blső alkalommal 1263-ban Németlipcse privilégiumában találkozunk azzal a kitétellel, hogy a lipcsei plébánia mentességet élvez a püspöki tizedszedés alól „secundum puod fruuntur ecclesie parochiales Carponensis et Banensis". Két évvel később a hibeiek már ugyanazt a kiváltságot kérték a királytól „quam habent hospites de Cropuna". A privilégium valóban meg is adja ezt részükre, és az egyes rendelkezéseknél még kétszer visszatér Korponára. Az első alkalommal az oklevél kimondja, hogy a polgárok által választott plébános ugyanúgy behajthatja a tizedet „sicut plebanus de Cropuna ab hospitibus de villa Cropuna recipére consuevit". Másodszor a felebbezésnél említi meg az oklevél Korponát, amikor megállapítja, hogy a hibeiek a királyhoz fellebbezhetnek „sicut hospites nostri de Cropuna vei de Bana". Nincs szó tehát arról, hogy Korpona vagy Selmec felebbezési fóruma lenne a hibeieknek, hanem csupán arról, hogy a kor5* 67