Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Mezey László: Patze, Hans: Altenburger Urkundenbuch 976-1350. Veröffentlichungen der Thüringischen Historischen Kommission. V. köt. Jena, 1955. 652-654

jes szövegek élén balról áll az oklevél feloldott dátuma, jobbról pedig a kötetbeli száma. Ezután következik rövid regesztája. A fejregeszta és a szöveg között egymásutáni sorrendben kap helyet a levéltári jelzet, az átírások lajstroma, az oklevél esetleges fordítására vagy facsimiléjére való utalás, a teljes szövegű vagy regesztában való kiadásainak felsorolása; végül ezt az apparátust követi az oklevél kritikai méltatása és a szöveg, amely alatt az egyes szavaknak az átírásokban olvasható variánsait találjuk. W. ugyanis ezeket még akkor is jelzi, ha a kiadott szöveg eredetije sem hiányzik. Úgy véli, hogy ez helytörténeti jellegű kiadványokban mindig szükséges, magyar viszonylatban pedig azért is, mert nálunk az átírás gyakorlata elterjedtebb volt, mint másutt, és mindig valamilyen különleges okból történt, amit a transumptum rendszerint jelezni is szokott. W. regesztái precízek, bővek, s nem keveri bennük a latin és német nyelvet. Az oklevél nyelvéhez csak a dátumsorban és a határjárások közlésében ragaszkodik, mert főleg ez utóbbiak fordításához olyan helyismeretre van szükség, amilyent egy okmánytár szerkesztőjétől nem lehet megkívánni. A contextus fordítása amúgy is komolyan igénybe vette képességét mind a kétféle regeszta szerkesztésénél. A fordítás ellenőrzését s a regeszták helyes megértését a kötet végéhez csatolt szójegyzék (Wort- und Sachregister) teszi lehetővé. W. megjegyzi, hogy kiadványa nem mindenben felel meg azoknak a követelményeknek, amilyeneket egy territorális jellegű oklevéltárral szemben újabban támasztanak, így például nem foglalkozhatott az oklevelek íróival, a kancelláriákkal, a pecsétekkel stb. Ennek oka az anyag szétszórt voltában s a mostani kutatási nehézségekben rejlik, valamint abban, hogy az anyag legnagyobb részét csak fotókópiákban használhatta. A hamisítványok kritikáját egy korábbi értekezésében végezte el. Megítélésünk szerint azonban a Burgenlandi Oklevéltár így is rendkívül komoly és értékes mű. Anyagából — várostörténeti szempontból — minket elsősorban Sopron érdekel, mert egyike hét szabad királyi városainknak, s az okmánytárban 1270-ig a rá vonatkozó összes okleveles adatot — kritikájával együtt — megtaláljuk. Használhatóságát bibliográfiája, térképe s bő név- és tárgymutatója nagyon elősegíti. Kumorovitz L. Bernát Patze, Hans: Altenburger Urkundenbuch 976—1350. Veröffentlichungen der Thüringischen Historischen Kommissision. V. köt. Jena 1955, 159+640 old., 20 tábla Altenburg, a Német Demokratikus Köztársaságbeli kis szász városka még 1918 előtt is, a vilmosi Reichben is, egy hercegség, SachsenAltenburg székvárosa volt. Középkori nevezetessége azonban természetesen nem ez, hanem az, hogy még Barbarossa Frigyes egy Reichsland, azaz közvetlenül a császár alá tartozó, de nem hűbéri terület 652