Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

a polgárok, akár a polgárok és idegenek között keletkezett a per. A város határain belül mindenki a bíró elé tartozott, amint azt már a nagyszombati privilégium kifejtette.

286 Károly királynak egy 1336. évi Pozsonyhoz intézett rendelete bizonyítja, hogy a privilégiumok szavait valóban így is értelmezték. A király tudomást szerzett arról, hogy a pozsonyi külvárosokban is választottak bírót és bíráskodtak a városi bírótól függetlenül. Ezért elrendelte, hogy a bíróválasztás és bíráskodás a régi rendszernek megfelelően történjék, azaz a város határán belül fekvő külvárosok lakói felett is a városbíró Ítélkezzék.

287 Még világosabban fejezi ki ezt Lajos király 1374-ben Gölnicbányával és 1376-ban Rózsaheggyel kapcsolatban, amikor kifejtette, hogy a város területén keletkezett falvak pereiben is csak a város dönthet.

288 A város területére kiterjedő bírói teljhatalmat a király csak két ízben korlátozta. Nagyszombat esetében a nemesek pereit vette ki a bíró hatásköréből, Hibén pedig a polgárok és idegenek közt keletkezett pereket utalta egy a hibei bíróból és az idegen ispánjából álló bíróság elé.

289 A bíró joghatósága azonban nemcsak a város területén belül keletkezett perekre terjedt ki, hanem a város polgáraira személy szerint is. A városi polgárt csak saját bírája előtt lehetett perbe fogni, s ezt a „polgári szabadság egyik leglényegesebb alkatelemének tekintették, minek megtartására az ország lakosait és hatóságait a királyi rendeletek igen sűrűen figyelmeztették".

290 Ezt hangsúlyozta a besztercebányai és körmöci privilégium,

391 de megtalálhatjuk ennek közvetett kifejezését a nagyszombatitól kezdve valamennyi városprivilégiumban. A nagyszombati oklevél ugyanis kimondja azt, hogy a bíró valamennyi, a polgárok és idegenek között keletkezett ügyben illetékes, hozzáteszi: „qui [t.i. villicus] si in facienda iusticia repertus fuerit negligens vei iniustus... tunc demum ad regis iudicium recurratur". Néhány évvel később a körmendi privilégium ugyanezt már a következőképpen fejezi ki: „si conquerentium alicui modo débitum satisfactum non fuerit, ipse iudex et non populi in presentia regia ... debeat convenir i

>}

. A teljesen megállapodott forma a győri 1272. évi privilégiumban jelenik meg: „et si villicus iusticiam querulantibus facere recusaret, non hospites sed villicus ad nostram presentiam iuxta regni consuetudinem evocetur". Ugyanezzel a formulával találkozunk a szatmári, soproni, pozsonyi és körmöci kiváltságlevelekben.

292 A formula alapja az az elv, hogy a polgárok felett egyedül a városbíró ítélkezhet, tehát ha idegennek a polgárral szemben panasza van, akkor az is csak a városbíróhoz fordulhat. A városi bíró esetleges részrehajlásával szemben azonban biztosítani kellett az idegeneket, s ezt „az ország szokása szerint" úgy vélték a legjobban elérhetőnek, hogy a várost kifelé képviselő bírót idézték meg, nem a beperelt polgárt. Oklevelek mutatják, hogy a középkorban valóban ezt a gyakorlatot követték.

293 A városi polgárokat egyébként a király csak egyetlen kiváltságlevélben helyezte idegen bíró joghatósága alá, Sátoraljaújhely esetében. Háború idején az újhelyiek a város feletti Sátorhegy királyi várában 63