Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

a sátoraljaújhelyiben a pataki, a németlipcseiben a liptói ispán említésével, így látjuk a pesti kiváltságlevélben az alnádort, akinek úgy látszik Pesten valamiféle különleges hatásköre volt.

280 A XIII. század második felében már nemegyszer elmarad a megyésispán vagy más királyi bíró hatáskörének megszűnésére vonatkozó tétel, és csupán a városbíró hatáskörét határozza meg a király. A városbíró elvileg a polgárok közt felmerült valamennyi ügyben illetékes volt. Amint Hajnik már fél századdal ezelőtt megállapította: „ ... valamely községet várossá... emelni a teljes polgári és büntető joghatóság átruházásával egyértelmű volt."

281 Az első városprivilégium, a szatmárnémeti szerint is a bíró jogosult ,,in furto, latrocinio, homicidio seu quovis crimine malefactorio et maligno" ítélkezni, a nagyszombati pedig még részletesebben intézkedik: „idem autem villicus omnes causas inter eos vei extraneorum cum eis exortas iudicandi in quacunque lite civili vei criminali habeat facultatem". Bzt követőleg valamennyi városi kiváltságlevelünkben megtaláljuk annak kifejezését, hogy a város bírája minden ügyben, polgári és büntetőperben, kisebb vagy nagyobb ügyben végleges ítéletet mondhat.

282 A kivételek ez alól elsősorban azok az oklevelek, amelyeket már az úrbéri viszonyok tárgyalásánál ki kellett zárnunk a városprivilégiumok közül. Bars 1240. évi oklevele szerint a bíró csak a kisebb ügyekben ítélkezhet egyedül, Felszászon a nagyobb ügyekben az ugocsai ispán és a bíró együtt döntött.

283 Más esettel állunk szemben a kolozsvári és késmárki privilégiumban. A szepesi szászok különleges jogállása indokolta a késmárki bíró joghatóságának korlátozását. A szászok bírájának hatáskörét a király a késmárkiak esetében is fenntartotta, így a nagyobb ügyekben a király bírája járt el.

284 A késmárkiak esetétől eltekintve a barsi 1240. évi és a felszászi kiváltságlevelekre vonatkozólag ugyanazt kell mondanunk, amit már az úrbéri viszonyokkal kapcsolatban megállapítottunk: a kisebb ügyek átengedése nem egyéb, mint a vendégtelepek kiváltságos helyzetének elismerése és nem tekinthető városprivilégiumnak olyan oklevél, amelyben a megyésispán hatásköre a városbíró hatáskörének rovására továbbra is fennmarad. Jellemző, hogy Bars részére 1331-ben kiadott második oklevél már kimondja, hogy a bíró minden ügyben illetékes.

285 Bz a kiváltság teljesen Összhangban áll azzal az úrbéri szolgáltatások terén tett megállapításunkkal, hogy Bars csak 1331-ben, de nem 1240-ben lett várossá. A bíró teljhatalmát a privilégiumok egy-egy részlete két irányban is megvilágítja. Bzek szerint egyedül a bíró volt illetékes a város határán belül ítélkezni. A nagyszombati oklevél kifejezetten arról beszél, hogy ,,hominibus eiusdem ville vei de aliis pro crimine in eorum districtu commisso" a bíró szolgáltat igazságot. A gölnicbányai 1279. évi kiváltságlevél is visszatér erre a kérdésre: „ut omnes causas in medio ipsorum et populorum intra metas eorundem constitutorum émergentes" a városi bíróság előtt kerüljenek tárgyalásra. Hasonlóan intézkedik a pozsonyi kiváltságlevél is, amely szerint a bíró „causas ipsorum et etiam extraneorum inter ipsos vei intra metas civitatis. .. possit iudicare". A bíró tehát minden, a város területén keletkezett ügyben illetékes volt, akár