Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

forma számarányban lehettek képviselőik. Hozzá kell tennünk, hogy a bíró személyéről nincs szó, az természetesen továbbra is a németek közül került ki, holott Zsolnán ekkoriban már nem a soltész, hanem a választott bíró állt a város élén.

275 A „privilégium pro Slavis" alapján aligha hihetjük, hogy városi kiváltságleveleink valóságos választásra gondoltak, amikor a bírói tisztség elérésével kapcsolatban intézkedtek. A privilégiumokban más jelek is arra mutatnak, hogy a király igyekezett a választást minél kevésbé megkötni. A választás időpontja csupán a pozsonyi és sárvári privilégiumban szerepel.

276 Ritkán említi a király a bíró hivataloskodásának időtartamát. A korponaiak évenként megválaszthatják bírójukat (annuatim possint renovare), határozottan csupán a besztercebányai, kőszegi és sólyomlipcsei mondja ki az egy évi hivataloskodást.

277 Mellőzik a kiváltságlevelek az esküdtek választására vonatkozó határozatokat is. Mindent egybevéve a király a bíróválasztás biztosítását hangsúlyozta és nem törekedett arra, hogy a választást részleteiben megkösse. Ez a törekvés teljesen összhangban állott azzal az elvvel, hogy a bíróválasztás a város belügye, azt akkor és úgy hajtották végre, ahogyan azt a polgárság szokásjoga, illetve a városon belüli erőviszonyok megengedték. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy városainkban valóban különböző közvetlen és közvetett választási módok alakultak ki, amelyek századokon át változatlanok maradtak.

278 Ha a választást a király nem is szabályozta részletesen, sok oklevélben— és főképpen a koraiakban — erősen hangsúlyozta a választást korlátozó második rendelkezést, saját megerősítő jogát. Megtaláljuk ezt a nagyszombati, zólyomi, korponai, körmendi és pesti kiváltságlevelekben, tehát a szatmárnémeti kivételével valamennyi 1245 előtt kelt privilégiumunkban. Különös nyomatékot ad ennek a korponai privilégium, amely nemcsak a bíró megerősítését köti ki, hanem azt is, hogy a bírót csak a király foszthatja meg hivatalától.

279 A szabad bíró választásból a korlátozások után tulajdonképpen csak az alapvető kiváltság maradt meg, hogy a bíró a város polgárai közül és nem idegenek közül kerül ki. Ezt már a körmendi privilégium is hangsúlyozta, és megtaláljuk a győriben is. A leghatározottabban Kun László 1276. évi oklevele mondja ki ezt Budával kapcsolatban, amikor kijelenti, hogy ezentúl senkit sem fog a városra kényszeríteni. * Részletesen foglalkoznak a kiváltságlevelek a bíró hatáskörének és a feljebbvitelnek kérdésével. A várossá emelt telep felett a megyésispán joghatósága megszűnik. Brdekes módon ez a tétel hiányzik a nagyszombati kiváltságlevélből, de a megelőző szatmárnémeti és a későbbi zólyomi és korponai privilégium már hangsúlyozza, hogy sem a szatmári, illetve zólyomi megyésispánnak, sem más királyi bírónak nincs joga a polgárok felett ítélkezni, s ettől az időtől kezdve ez valamennyi városprivilégiumunkban megtalálható. Az oklevelek néha ezt a tételt csak általánosságban fejezik ki, néhol külön megnevezik az addig illetékes megyésispánt. így találkozunk a soproni privilégiumban a soproni, 61