Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

Ebből következik, hogy nemcsak ä tanítók, hanem a hittanítók politikai megbízhatóságára is igen ügyeltek. A nevelési elveket a nevelési alanyhoz formálták. Áz iparos tanulóknak, az elemi iskolák olyan tagozataiban, ahová a szegénygyerekek jártak, a fennálló rendszerbe való beletörődést hirdették. Az erkölcstan s a szegény diákok számára szánt könyvek minduntalan az isteni gondviselés bölcsességét hangoztatták, amely mindenkor teremtett szegényeket és gazdagokat; de a szegényeknek emiatt nem szabad zúgolódniuk, mert ez isten akarata, és isten előtt mindannyian úgyis egyenlők vagyunk. Erkölcsi történeteket, tanmeséket oktattak, amelyek arról szóltak, hogyan kell a szegénynek minden zokszó nélkül vidáman elviselnie sor-^ sát, és hogyan kell minden esetben hűséggel viseltetni uraik iránt. Ezek voltak a szegények számára szánt nevelési elvek a polgári iskolákban. A fővárosban voltak azonban olyan egyházi iskolák, amelyekbén természetszerűleg nem ezeket à nevelési elveket domborították ki, mert ezekből az iskolákból kellett kikerülnie a „vezető réteg"-nek, amely hivatott volt, a szántszándékkal tudatlanságban hagyott, önálló gondolkodásra nem tanított tömeget vezetni. Ilyen középiskolák voltak többek között a piaristák, a bencések budapesti gimnáziumai. Ezekből sok vezető tisztviselő került ki. Ha azt nézzük, hol volt az egyház munkája eredményesebb iskolai vonalon: a szegényebb rétegek, avagy az „úri osztály" körében, azt hisszük, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ha sikerült is ideig-óráig „osztálybékét" teremteni a lelkekben a népiskolákban, az izzó parazsat tartósan elaltatni nem lehetett. Az elemi iskolákból és a polgárikból is százával és ezrével kerültek ki olyan fiatalok, akik felnőve a haladásért dolgoztak, harcoltak — és talán éppen az egyházi iskola légköre segítette őket tisztánlátásuk kialakításában. Nem állíthatjuk, hogy nem került ki az „úri osztály" egyházi iskolában tanult gyermekei közül (mint ahogy került is ki) a haladást szolgáló ember, de a többségre egy életen át hatott az egyházi nevelés. Es kineveltek a gimnáziumokban és az egyetemeken olyan vezető gárdát, amely a fennálló társadalmi rendszerért mindenre kész volt. Itt jutunk el ismét ahhoz a kérdéshez, hogy mi okozta ezen iskolák népszerűségét a vezető réteg, az értelmiség és a kispolgárság bizonyos rétegeinél? Az, hogy miért voltak népszerűek az egyházi iskolák a vezető rétegek körében, az előbb elmondottakból egyenesen adódik. De miért irattá sok értelmiségi és kispolgár egyházi iskolába gyermekét? Ez sokkal összetettebb kérdés. Kétségtelenül döntő szerepet játszott pedagógusaik jó szakmai felkészültsége is, de emellettt elgondolkoztató az az imponálóan céltudatos, szervezett nevelési rendszer, amelyet évszázadokon át kiépítettek, és amelyet éppen tudatossága és következetessége miatt sikerrel alkalmaztak egy gyökeréig reakciós cél, a mind fejlettebb valláserkölcsi nevelés szolgálatában. Az állami vagy fővárosi iskolák pedagógusai közé — akárhogy vigyáztak — becsúszott néha egy-egy haladó gondolkodású, más világnézetű tanerő, aki képes volt — néha akaratán kívül — meg597