Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

tek neve alatt kelt okleveleken a város pecsétje volt látható. A középkorvégi falvakhoz képest ez nagymértékben megállapodott és gyakorlatilag is jól működő községi szervezet volt. Jelentőségét régebbi irodalmunk és általában az európai történetírás méltán hangoztatta, mert ez a szervezet különbözteti meg leginkább a középkori európai várost a keleti, sőt a középkoreleji kelet-európai városoktól is. A községi és igazságszolgáltatási függetlenség a város fogalmának szinte elengedhetetlen feltétele volt nemcsak a XIX—XX. század polgári történészei, hanem a középkorvégi városok szemében is.

268 A középkorvégi állapot — a gazdasági kiváltságokhoz hasonlóan — ezen a téren sem máról holnapra született meg, hanem hosszabb fejlődés eredménye volt. A fejlődés első csírái után kutatva arra kell rámutatnunk, hogy a X—XI. századi királyi bírók joghatóságát a XII. században két új intézmény feltűnése korlátozta: az immunitás és a vendégek kiváltsága. Az immunitást kezdetben főképpen egyházi testületek kapták meg, birtokukon a királyi bíró joghatósága ezzel megszűnt, mert a birtokon élők felett a bírói teljhatalmat maga a birtokos gyakorolta. A külföldről bevándorolt hospesek saját jogszokásukat hozták magukkal, s annak szabad gyakorlatát — a feudális Európa bevett szokása szerint — új hazájukban is biztosították részükre. A régi jogszokás szabad gyakorlatának elismerése általában úgy történt, hogy a telep bíráját a vendégek közül a király nevezte ki, vagy a vendégek választották. A mi magyar viszonyaink között ez az egy tömbben letelepült erdélyi és szepesi szászok esetében nem jelentett nehézséget. Nehezebb volt az elszórtan letelepülő bevándorlók esetében. Itt a jelek szerint kompromisszumra került sor. A bűnügyeket nagyobb és kisebb ügyekre osztották fel, a kisebb ügyekben a vendégek bírája egymaga ítélt, a nagyobb ügyekben azonban az illetékes ispánnal együtt hozott ítéletet. Nem tudjuk, hogy ez a megosztás mikor keletkezett, kétségtelen azonban, hogy már a tatárjárás előtt megvolt. A vendégek részére adott kiváltságlevelek ennek a fejlődésnek megfelelően a bíróválasztásról, a bíró hatásköréről és a félj ebb vitelről intézkedtek. Ugyanezekkel a pontokkal találkozunk a városprivilégiumokban is, a városok különleges fejlődésének alapja azonban mégsem a vendégek kiváltságában, még kevésbé a soltészség intézményében, hanem az immunitásban keresendő. * Valamennyi városprivilégium intézkedik a bíróválasztásról, de már az egyik legkorábbi kiváltságlevelünk lerombolhatja azokat az illúziókat, amelyek a választás fogalmával kapcsolatban a mai olvasóban felmerülnek. Amint arra már Hajnik Imre rámutatott,

269 a nagyszombati privilégium szerint a bírót „communiter vei eorum maior et sanior "pars elegerit" és a királynak kell megerősítenie. A választást eszerint két tényező korlátozta. Az első az volt, hogy a választáshoz nem kellett többség, elegendő volt ahhoz a „józanabb rész" hozzájárulása. Objektív ismérvek alapján aligha határozhatnánk meg azt, hogy a polgárok közül kik a „józanabbak". Nagyszombat privilégiumában előfordul a meliores 59