Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606
sel fogadta előterjesztésemet... biztosított arról, hogy a jövőben az igazgatói állások betöltésénél feltétlenül szem előtt fogja tartani Fő* magasságodnak nagyon is indokolt szempontjait". Mészáros ajánlott is mindjárt igazgatót, és a polgármester nem zárkózott el a javaslat elől. 20 A budapesti egyházi iskolák a Katolikus Tanügyi Tanács irányításával működtek, A katolikus egyházról lévén szó, a tanács természetesen csak tanácsadó testület lehetett, amely észrevételeit, jelentéseit à hercegprímásnak tette meg, aki végső fokon döntött minden kérdésben. A Katolikus Tanügyi Tanács már vezető személyén keresztül is szoros kapcsolatot tartott fenn az állami Országos Közoktatási Tanáccsal. Huszti József egy. tanár, a Katolikus Tanügyi Tanács másodelnöke, majd 1940-ben eínöke, egyben az Országos Közoktatásügyi Tanács ügyvezető alelnöke is volt. A Katolikus Tanügyi Tanács általában hat tagból állott, tagjai kifejezetten klerikális érzelmű vezető pedagógusok, vagy más vezető tisztviselők voltak. Az említett évben (1940) a Katolikus Tanügyi Tanács elnöke Huszti József, alelnöke Simon Károly, tagjai Dsida Ottó, Krywald Ottó városmajori plébános, Mertán János és Padányi Andor voltak. Az egyházi iskolák Budapesten kevés kivétellel szerzetesi iskolák voltak. Működtek tanárképző intézeteik, gimnáziumaik, tanítóképzőik, líceumaik, kereskedelmi szaktanfolyamaik, polgári iskoláik, elemi iskoláik stb. Az egyes iskolák egy tanulóra eső tanszemélyzete, osztályainak száma nem sokban különbözött az állami, illetve fővárosi iskoláéktól. Bizonyos ingadozás mutatkozik — egyes években — főleg a városi, illetve állami iskolák javára. Az egyházi iskolákban, középiskolákban, gimnáziumokban 19—27 főre esett általában egy tanár (1930-ban az Angolkisasszonyoknál 19, a Piaristáknál 23, az Érseki Reálgimnáziumban 27 főre esett egy tanár). Ez a szám erősen romlott — érthetően — az ún. népiskoláknál. Itt 28— 40 tanulóra esett egy tanító, illetve nevelő. Természetesen minden intézetnél más és más a helyzet, de szembetűnő az elemi iskolák és óvodák elhanyagolt volta. Az egyház — felismerve hatalmas társadalmi jelentőségét — egyik legfőbb feladatának tekitette a nevelést. A Horthy-korszak állama jó néven vette, hogy az állami iskolák mellett kiépüljön egy jól szervezett egyházi iskolahálózat, mert az egyház évszázadok alatt kiépült iskolarendszerével, tanító szerzetesrendjeivel igen hathatósan tudta szolgálni az ellenforradalmi rendszert. Nagy gondot fordítottak nemcsak az iskolák vezetőinek megválasztására, hanem az egyszerű tanítók világnézetére is. A tanítók csak keresztény és nemzeti világnézetűek lehetnek, mert a többit ki kell onnan seprűzni, hangoztatta a Nemzetnevelés. 21 Az együttműködés mindkét fél — mind az állam, mind az egyház — számára gyümölcsöző volt. A klérus tanácsára a nem felekezeti iskolákban is bevezették az előadások megkezdése előtti és utáni kötelező imát; az ünnepnapokon való templombajárást, a lelkigyakorlatokat és a vallástan tanítását mindenki számára kötelezővé, az egész tanítás alapjává tették. 596
