Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606
Imre-kollégiumok, amelyek eredetileg arra voltak hivatottak, hogy a Budapesten egyetemre járó, de vidéken lakó tanulóifjúságot katolikus szellemben neveljék és megfelelő környezetben tartsák, a gyakorlatban az ellenforradalom biztos bástyáivá alakultak, ahonnan csoportosan vonultak ki a különböző verekedésekre a fiatalok, „a haza, a vallás, az erkölcs" stb. védelmében. Az egyházi cserkészmozgalom (a klérusnak külön csapatai voltak) létszámát és méreteit tekintve közvetlenül az iskolai mozgalom után következett. 15 A csapatok 62,5%-a iskolai csapat volt, az iskolák után a legnagyobb százalékkal az egyházközségek szerepeltek mint fenntartó testület. Ezek a csapatok szervesen beilleszkedtek az országos cserkészmozgalomba. Korán felismerték a cserkészmozgalom jelentőségét a klérus szempontjából, ezért messzemenően támogatták. De mindez csak a fiú csapatokra vonatkozott, mert a leány cserkészmozgalmat a hercegprímás azzal az indokolással tiltotta el az egyházi iskolákban, hogy „nem felel meg a leánypszichének". 16 Volt olyan egyházi cserkészcsapat, amely legényegyleten belül működött, pl. a „Magor" 169. sz. cserkészcsapat. Ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a legényegylet tagjai közül szervezték. Az ilyen csapatokat anyagilag az esetek többségében az egyházközségek támogatták. 17 Ugyanennek a legényegyesületnek leventecsapata is volt, minthogy a leventemozgalom is élvezte a klérus támogatását. Itt azonban sokkal több probléma merült fel, mint a cserkészmozgalomnál; legfőbb aggodalmuk az volt, hogy a leventemozgalom ugyanúgy kötelező volt a középiskolás diákok, mint az iparostanulók számára, sőt egy csoportban kaptak kiképzést, ami a társadalmi osztályok elkülönülése szempontjából igen káros volt. Ez pedig szögesen ellentétes volt az egyház nevelési elveivel. Kiterjedt az egyház gondoskodása a kisgyermekekre is; főleg szociális kérdések megoldásán keresztül próbáltak közelebb férkőzni hozzájuk, és rajtuk keresztül a családhoz. Tennivaló akadt volna bőven, a fővárosban lakó gyeremekek nagyobbik része, főleg a 20-as és a 30-as évek elején, nyomornak és nélkülözésnek volt kitéve. 1920-ban az: akkori katolikus nagygyűlés folyamán megalakult a Katolikus Gyermekvédelmi Központ, amelynek rendeltetése az volt, hogy a meglevő katolikus gyermekvédelmi szervezeteknek egyöntetű irányítást biztosítson. 18 A Központ Budapesten irodát állított fel. A Központhoz tartozó szociális gyermekvédő egyesületek közül a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve elnevezésű egyesülettel találkozunk e korszakban a legtöbbször. Az egyesület főleg a gyermekek gondozásával és nyaraltatásával foglalkozott; mindkettőnél igénybe vette a főváros és az állam intenzív támogatását. Többek között 1921-ben az egyesület Óbudán házat vásárolt a Katolikus Tanulók Összejövetele Óbudán elnevezéssel létrejött egyesülés céljaira, amely feladatául tűzte ki, hogy elemi, polgári és középiskolai tanulókat külön-külön csoportokban, szabad idejükben szórakoztasson és ezzel őket a haladó eszméktől megóvja. (A ház rendbehozatalára a vallásalapból kértek és kaptak segélyt. 19 ) 594
