Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

Pál dr., Torday Ferenc dr., Czettler Jenő dr., Welkenberg Alajos dr., Hell Farkas dr., Szabó Artúr dr. egyetemi tanár, Parassin József, Szabó György dr. A női egyesületek gombamódra szaporodtak, nem volt társadalmi osztály, amelynek asszonyaival ne foglalkoztak volna és akiknek részére ne lett volna egyesületük. A tanonc- és munkáslány-egyesületek, amelyek a gyárakban, a kisebb üzemekben, a műhelyekben, a boltokban alkalmazott leányokat szervezték, az AC felügyelete alatt állottak, és a Katolikus Dolgozó Irányok Országos Szövetsége rendezett számukra gyakorlati kurzust.

8 A Katolikus Munkásnők számára otthont tartottak fenn, ahol 70 munkásleány, illetve kisfizetésű tisztviselőnőnek nyújtottak lakást és élelmet. Az állam támogatta rendkívüli segélyekkel az otthont.

9 Nem tudjuk, hogy milyen volt az arány a munkásnők és a tisztviselőnők között. Feltűnő, hogy más hasonló, munkásnők számára fenntartott intézményekről nem adnak hírt, ugyanakkor ennek az otthonnak létszáma igen csekély. A Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége a hitbuzgalmi előadásokon kívül főzőtanfolyamokat, háziipari tanfolyamokat rendezett, de foglalkozott a cselédelhelyezéssel és a vasúti misszióval is.

10 A Zita-körök és a cselédkongregációk is az egyházközségekhez kapcsolódtak, sok helyen az egyházközségi irodában alkalmi munkaközvetítés is folyt. Kzek a körök és kongregációk az engedelmességre, beletörődésre, szelídségre, szerénységre igyekeztek nevelni a cselédlányokat. Körük azonban nem volt túl széles. Ha meggondoljuk, hogy a belvárosi plébánia mellett működő Zita-körnek 1930 táján mindössze 50 tagja volt, és ha számba vesszük, hogy ezek közül jó pár csak papíron volt tagja a körnek — pedig a Belvárosban, éppen a jómódú családok lakóhelyén, nem csekély számú háztartási alkalmazott lehetett —, nem nevezhetjük túl eredményesnek a Zita-körök munkáját, sem ebben az időben, sem a későbbi években. Az Anyák Körének feladata a szegény anyák látogatása, segélyekkel, tejjel való ellátása volt. Ez majdnem minden egyházközségben megalakult. Az Anyák Köre látogatottságánál fogva messze felette állt a többi egyesületnek. 1928—29-ben 19 egyházközségben működött, a beiratkozott és gondozott családok száma 2062, a gyermekeké pedig 9219* volt. Feladata, anyák és csecsemők egészségügyi gondozása, lényegében állami feladat lett volna. Mindezek a szociális intézkedések nem jelentettek számottevő segítséget; nem az alapvető bajokat szüntették meg, csak szépségtapaszt tettek a csúnya sebekre. Az egyház egész apparátusával védelmezte a szegénység, a nyomor alapvető kútforrását: a nagytőkét, a mammutbirtokokat. De támogatta a Caritas-t is — a jótékonykodást —, ami természetesen nem változtatott azon a tényen, hogy Magyarországon a tbc népbetegség lett, hogy Közép-Burópában nálunk volt a legmagasabb a csecsemőhalandóság, hogy szép számmal voltak nyomortanyáink. A Szociális Misszió Társulat az 1921— 29-es években 24 egyházközségben működött. Munkáját az egyházközségek anyagi támogatásával végezte. Munkaterülete hasonló volt az Anyák Köréhez. 590