Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

mérföldnyi távolságra nem volt szabad ipart űzni. Ezzel nemcsak az ipari tevékenység koncentrációját érték el, hanem bizonyos területen belül hatásosan biztosították a városi ipar monopóliumát a polgárok részére. A középkori magyar városprivilégiumokban mindössze kétszer találkozunk ilyen rendelkezéssel. Elsőnek Zsolna 1321-i kiváltságlevelében mondja ki a király, hogy ,,per spatium unius miliaris nullus operarius quoquomodo censeatur alias, nisi in ipsa civitate nostra de Sylna possit résidere et sua opera exercer e". Mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy Károly királynak ez az oklevele nem a szó szoros értelmében vett városprivilégium, hanem a már korábban megállapított — és talán Csák Máté által privilegializált — telep helyzetének elismerése a király részéről abban az időpontban, amikor Zsolna Csák Máté halála után a király birtokába került. Másodszor Privigye 1383. évi oklevelében találkozunk hasonló rendelkezéssel.

266 Itt azonban az intézkedés már nem csupán az iparosokra, hanem a városban folytatott kereskedelemre, nevezetesen a kenyér és hús árusítására is kiterjed. Területileg sem olyan zárt, mint a zsolnai, mert az egy mérföldön belül fekvő és Bajmóc és Nóvák mezővárosokat a királynő kiveszi a kiváltság hatálya alól. A rendelkezés egyébként sem volt hosszú életű, mert amikor Zsigmond király 1420-ban megerősítette a privigyei kiváltságlevelet, ennek a pontnak érvényét megszüntette. A két intézkedésnek már a számaránya is feltűnő: kereken 35 város közül csupán kettőben találunk az iparosokra vonatkozó rendelkezést. Még feltűnőbb, hogy mindkettő külföldi (Tesen) minta után keletkezett városunkban fordul elő, s hogy a többi városban a kereskedelem ebben vagy abban a formában, de mindig szóhoz jut, s az idegenek kikényszerí-, tett nagykereskedelmére vonatkozólag is már igen korán, a XIII. század második felében ismerünk rendelkezéseket. Nem lehet feladatunk, hogy itt az iparos elem kérdésére részletesen kitérjünk, s ezért mindössze az iparosok és a város keletkezése közti viszony kérdését kell érintenünk. Irodalmunk eddig a társadalmi munkamegosztás képviselőit a városokon belül kereste. A városprivilégiumok alapján azonban aligha feltételezhetünk erősebb iparosréteget. Ügy látszik, hogy a magyarországi városok esetében a városok ipari bázisát a városokon kívül kell keresnünk, és tekintetbe kell vennünk, hogy iparon nem a mai fogalmat kell értenünk, hanem ide kell sorolnunk pl. a borászatot is — amint azt újabban Surányi Bálint tette —, sőt talán a halászatot is.

267 2. Jogi kiváltságok A középkorvégi magyarországi városok jellemző vonása volt, hogy saját városjoguk szerint éltek, választott bírájukból és esküdteikből álló bíróságuk a városjog alapján hozta Ítéletét, s az ítélet ellen fellebbező fél nem a rendes országos bíróság valamelyikéhez, hanem a tárnokmester részben ugyancsak polgári ülnökökkel ítélkező székéhez fordult. A városi "bíróság egyben a város elöljárósága, a közigazgatás vezető szerve és az untversitas civiumnak kifelé hivatott képviselője volt, a bíró és az esküd58