Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

Ez pedig azt jelentette, hogy a tömegekkel való törődésnek szervezett formát kellett adni. így volt ez Magyarországon is. Nálunk az egyház hatalma még nagyobb volt, mint Nyugat-Európában. A polgári forradalom után is fennmaradtak a hatalmas egyházi birtokok, az egyház nagymértékben érdekelve volt a fennálló társadalmi rend védelmében. Ezért természetes, hogy Magyarországon is kibontakozott a keresztényszocialista mozgalom. A következőkben a magyarországi keresztényszocialista mozgalom egy részletét, az egyházközségeknek, a katolikus társadalmi egyesületeknek, a katolikus iskoláknak és sajtónak a budapesti társadalomra gyakorolt hatását elemezzük. A cikk keretében nemhogy teljességre, de még csak egy-egy szervezet működésének teljes bemutatására sem törekedhetünk. Csupán arra szorítkozunk, hogy az eddig felszínre került adatok alapján bemutassuk a budapesti szervezeteket, s így kíséreljük meg bizonyos tanulságok levonását. Á társadalmi egyesületek Magyarországon a XIX. század vége felé és a XX. század elején az egyház kezdeményezésére, az egyház vezetésével sorra alakultak a különböző társadalmi egyesületek. Intenzív munkát kifejtő katolikus társadalmi egyesületekről ebben az időben beszélni azonban még nem igen lehetett. A változást az egyesületi életben az első világháború után az egyházközségek megalakulása jelentette. A plébániák mellett akkor alakultak sorra az egyházközségekként működő szervek: világi hívekből alakult tanácsok, amelyeket egyházi személyek vezettek. Az egyházközségek szervezése 1918 őszén kezdődött meg. Az Októberi Forradalom alatt Csernoch János esztergomi érsek Mészáros prelátust, a királyi vár plébánosát bízta meg a budapesti katolikus egyházközségi szervezet megszervezésével.

1 Az érseki biztossá kinevezett Mészáros prelátus mindent elkövetett, hogy az akkor már polgári demokratikus követelményeket megvalósító — így az egyház és állam különválasztását bizonyos fokig végrehajtó — magyar kormánnyal szemben a katolikus autonómiát megszervezze. Az autonómia kérdése Magyarországon évtizedek óta vajúdó probléma volt, és nem is került, de nem is kerülhetett sor megoldására, mert az egyik félnek sem állt érdekében. Magyarországon az egyház uralma az őszirózsás forradalomig szinte csorbítatlan volt, az állammal való együttműködés is — egy-két kisebb jelentőségű incidenstől eltekintve — zökkenőmentesnek mondható. Tehát az autonómia kérdése — természetszerűleg — a polgári demokratikus forradalom alatt vetődött fel ismét erőteljesebben. A demokratizálódó állammal szemben aktuálissá vált az autonómia kérdésének rendezése; ami ezt az autonómiát, ennek belső lényegét illeti, a katolikus egyház, már csak hierarchikus szervezeténél fogva is, úgy kívánta megvalósítani, hogy az autonómia — autonómia legyen az állammal szemben, de semmiképpen, se jelentsen autonómiát, önkormányzatot a hivők számára. 584