Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

LŐRINCZ ZSUZSA Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten (1919—1944) A római katolikus egyház évezredes gazdasági és szellemi hatalma a XVTII. század végén véglegesen meginogni látszott: úgy tűnt, hogy a polgárság forradalmai, a feudális gazdasági rendszer és társadalom felbomlása, az új, kapitalista társadalom kiépülése s ennek ideológiai megnyilvánulásai, a liberális, majd radikális eszmék terjedése alapjaiban támadta meg a hatalmas birtokokkal rendelkező, szigorú hierarchiára épülő, vasfegyelemmel kormányzott egyházat. A válság bekövetkezett ugyan, de nem mélyült el, mert az egyház, hosszú évszázadok tapasztalataitól vezéreltetve alkalmazkodott a változott viszonyokhoz: az új kizsákmányoló osztály, a burzsoázia hatalmának egyik támaszává vált. 1848, a párizsi júniusi munkásfelkelés, különösen azonban 1871 után, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy egy új osztály, a proletariátus lépett a történelem színpadára, az az osztály, amelyik minden kizsákmányolást — tehát a kapitalista kizsákmányolást is — megszüntetve megvalósítja a szocialista társadalmat. A párizsi Kommün, az Internacionáléban tömörülő milliós munkáspártok kialakulása jelezte, hogy minden kizsákmányolásra épülő társadalmi osztály, szervezet, s így az egyház számára is, a közös, legnagyobb veszélyt immár a forradalmi munkásosztály törekvései jelentik. A burzsoázia a munkásosztály forradalmi mozgalmainak leszerelését igen változatos formákban kísérelte meg. Természetes, hogy az egyház is — mihelyt tudatára ébredt a fenyegető veszélynek — segítségére sietett, s ideológiai eszközeinek sokaságával nem jelentéktelen szerepet játszott ebben a küzdelemben. Kisebbnagyobb kitérők után végül is kialakult az egyház egyik legfontosabb, legnagyobb arányú szervezett ellenakciója a forradalmi szocializmus győzelmének megakadályozására: a múlt század végén kibontakozott Európaszerte a keresztényszocialista mozgalom. XIII. Leó pápa enciklikája nyomán az egyház jelentős szervezetei kezdtek a szociális problémákkal foglalkozni. A keresztényszocialista mozgalmak kibontakozása azt jelentette, hogy immár új módszereket kellett alkalmazni a fennálló társadalmi rend védelmére. Korábbi századokban még lehetséges volt az inkvizíció eszközeivel, nyílt erőszakkal szembeszállni az elnyomott tömegek mozgalmaival. Most azonban ez már nem vezethetett célra: az egyház az erőszak burkolt formái mellett, a nyílt színen, hatalmas ideológiai offenzívába kezdett; arra törekedett, hogy megnyerje és megtartsa a tömegeket. 583