Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

képest beálló változások itt is óriásiak. A városokban általánosan érvényre jutó telekrendszertől eltekintve a legnagyobb változás a megyésispán joghatóságának megszűnése volt. A város kikerülve a megye és a királyi birtokok szervezetéből, közvetlenül a király alá rendelt teleppé válik, mint a a descensusjog rendelkezéseiből is kiderül. De ha a kereskedelmi kiváltságokkal kapcsolatban azt mondottuk, hogy összekapcsolta a várost környezetével, akkor most ennek éppen ellenkezőjét kell állítanunk. A város kiemelkedik a környező falvak közül, azoknál lényegesen előnyösebb úrbéri viszonyai éles határvonalat húznak a falvak és városok közé. Mert bár a telekrendszer, a végrendelkezési jog és ingatlanforgalom szempontjából nincs különbség hospestelep és város között, de a megyésispán hatalmának megszűnése, a határhasználatban mutatkozó előnyök mégis magasan a vendégek fölé emelik a polgárokat. Nemcsak a termelésben elfoglalt helye állította szembe a várost a faluval, hanem ezek az előnyök is. És ha fentebb, a kereskedelmi kiváltságoknál azt mondtuk, hogy a kiváltságok az egész országban egységesek voltak és gyorsan terjedtek el, akkor most ennek is az ellenkezőjét kell állítanunk. A kereskedelmi fejlődés irányítása korán kisiklott a királyok kezéből, az tőlük független útra tért, de a földesúri jogok gyakorlásáról és a haszonvételek élvezetéről csak nehezen és fokozatosan mondtak le. Ezért voltak az elavult rendelkezések ezen a téren hosszú ideig fenntartható és mindennapi jelenségek. A kereskedelmi és úrbéri kiváltságok áttekintése során tárgyalt városok két egymástól elhatárolható csoportra bomlottak. Az egyik típus — talán ez domborodott ki jobban az eddigi tárgyalás során — a fejlődő város típusa. Előzménye vagy valamilyen kis hospestelepülés (Kassa), vagy valamilyen már régebben kialakult gazdasági központ (Győr, Pest). Városi kiváltságokat biztosító privilégiumaik fejlődésük egyes állomásait jelzik, nemegyszer hivatkoznak korábbi kiváltságokra vagy egyenesen kiváltságlevelekre. A másik típus esetében nem ismerünk előzményeket, a várost szinte máról holnapra alapítja meg a király céltudatos gazdaságpolitikája. Ilyen város tulajdonképpen igen kevés van, s a középkori Magyarországon is csak a bányavárosok közt találunk ilyent. A XIII. században Beszterce- és Gölnicbánya, a XIV. században Körmöc képviseli ezt a típust. Kiváltságleveleik egy csapásra biztosítják azokat a városi előjogokat, amelyeket a másik típusúak csak hosszú évtizedek alatt tudtak megszerezni maguknak. Kassának hosszú idő kell, amig végleg megszabadul a terragiumtól, Besztercebánya terragiummentességgel indul a fejlődés útján. Ha mindenáron osztályozni akarjuk középkori városainkat, akkor gazdasági szempontból tekintve a fejlődést a régi és hanyatló városokkal szembe kell állítanunk ezt a két típust, a felfelé törekvő fejlődő városokét és a tervszerűen alapítottakét.. * Végül nem jelentéktelen az sem, ami a magyar városprivilégiumokból kimaradt: az iparosok kérdése. A nyugati városok a Bannmeilenek nevezett intézmény segítségével azt is elérték, hogy a várostól egy 57