Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
körtili gazdasági válság azonban erősen érinti a vállalatot, hiába próbálkoznak új gyártási ágak bevonásával, valamint külföldi vállalatokkal való kooperációval. Nicholson ezekben a nehéz években halálozik el, s az üzem lényegében vezető nélkül marad. 1912-ben azután a Nicholsongyár beolvadt a Schlick-féle részvénytársaságba. A régi gyártelepet lerombolták, a gépi berendezés egy részét a Schlick-telepre vitték. A hajózási üzletág a MFTR megrendelések teljesítése után nem bizonyult életképesnek az egyesült újpesti hajógyárak versenyével szemben. * A századfordulót követő kedvezőtlen üzletmenet, valamint a nagyobb profit szerzésére irányuló törekvés a Danubius és Hitelbank urait (Tolnay Lajos, Ullmann Adolf, Weiss Manfréd, Baumgarten Henrik és Walkó Lajos — csak az ismertebbeket említve) arra késztette, hogy a nagykapacitású, tetterős és sok pénzt elnyelt vállalat részére új munkaterületet keressenek, amely a kor politikai és gazdasági viszonyainak megfelelt. Az akkor meginduló flottaversengésből a monarchia imperialistái sem akartak kimaradni, ezért hatalmas összegeket szavaztak meg hajóépítésre. A Hitelbank számára éppen kapóra jött ez az alkalom és minden eszközt megragadott hadihajó megrendelések megszerzésére. 1905 folyamán az ország politikai körei — talán éppen a Hitelbank vezetőinek iniciatívájára — egyre erősebben adtak hangot olyan irányú követeléseiknek, hogy a közös hadügyi beruházásokból a magyar kvótával arányos részt a magyar ipar kapja meg előállításra. 1906-ban Ferenc József hozzájárult a hadihajók egy részének magyar gyárakban történő építéséhez, és ekkor fogott hozzá teljes erővel a Hitelbank a Danubiuson keresztül tengeri hajók építésére alkalmas telep létesítéséhez. A magyar kormány Fiume és Portore kikötőjében megfelelő nagyságú telket adott, és megállapodás létesült a legkülönbözőbb állami kedvezmények maximális ideig való élvezéséről. Elhatározták, hogy Fiúméban építik a hajók testét és kazánjaikat, míg a gépi berendezést Budapesten állítják elő. 1906 őszén az újpesti telepen új osztályt, a hadihajó géposztályt állították fel, teljesen külön a meglevő hajógép osztálytól. A géposztály vezetését a tengerészettől átvett mérnökökre bízták, s mellettük egy sor fiatal magyar mérnök is helyet kapott. Itt készültek többek között az első torpedónaszád gépek. Az első hadihajó sorozat 1909-ben került ki a fiumei telepről, s ekkor bebizonyosodott, hogy a magyar ipar és a magyar szakemberek alkalmasak az igen magas képzettséget és technikai készséget megkövetelő tengeri hajóépítés problémájának megoldására. A hajók tervezése a trieszti Stabilimento Technico elképzelései alapján az osztrák hadügyminisztériumban történt, és a Danubius kész rajzokat kapott. A hajók motorját meghajtó gőzturbina rajzokat pedig a német Allgemeine Elektrizitäts Gesellschafttól vásárolta meg a gyár. Budapesten a folyami hajók megrendelés állománya lényegesen nem változott 1906 után sem, ellenben a hadihajógyártással kapcsolatos 527.
