Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

ról végrendeletet alkotni, mint a vendégeknek. Ezt már a legkorábbi városprivilégiumok, így a nagyszombati, pesti, körmendi, beregszászi stb. is hangsúlyozta.

241 Valamennyi ilyen privilégium természetesen csak arra az esetre biztosította a szabad végrendelkezés jogát, ha a polgárnak törvényes örököse nincs. A földesúr jogai közé tartozó ius spolii a földesúri jövedelem egy része volt, így tehát királyi birtokon a megyés ispán — mint a királyi jövedelem egyharmadának élvezője — ugyancsak igényt tarthatott az utódok nélkül elhalt egyén vagyonának egy részére. A turóci és liptói népek részére kiadott 1257-i oklevél szerint az ispán ezt a jogot a joghatósága alá tartozó vendégekkel szemben is ténylegesen gyakorolta, illetve gyakorolhatta.

242 Az ispán joghatóságának megszűnése következtében a városokban ez a jog megszűnt, amint azt különösen a beregszászi és sátoraljaújhelyi kiváltságlevelek hangsúlyozzák.

243 Intézkedtek a privilégiumok arra a különleges esetre vonatkozólag is, ha a polgár örökös és végrendelet nélkül halt meg. A vendégek esetében ilyenkor a vagyon a földesúrra szállt. Két legkorábbi hospesekből települt városunkban, Esztergomban és Fehérvárott valóban a királyra szállt az ilyen polgár vagyona.

244 Ugyanezt találjuk meg Pozsonyban, ahol 1382-ig a királynak ezt a jogát a tárnokmester gyakorolta.

245 Buda 1276. évi és Kassa 1347. évi privilégiuma értelmében az ilyen polgár vagyona már nem szállt a királyra, hanem azt három részre osztották, egyharmadát alamizsnára, kétharmadát pedig a budai, illetve a kassai vár fenntartásának költségeire kellett fordítani.

246 Ebből a néhány töredékes adatból is világos, hogy itt is az úrbéri viszonyok fejlődéséhez hasonló hosszabb folyamatról van szó. A XIII. században a király háramlási joga Esztergomban és Fehérvárott még teljes egészében érvényesült, Pozsonyban is csak a XIV. század végén szűnt meg, Kassán a király már csak a vagyon kétharmad részére tartott igényt. Persze a fejlődés ebben a tekintetben sem volt töretlen, mert Korpona privilégiumában a király már 1244-ben kimondta: abban a kérdésben, hogy a végrendelet nélkül elhalt polgár vagyonát kinek juttatják, a polgárok összessége dönt.

247 Ettől az egy esettől eltekintve azonban a háramlás joga lassabban szűnt meg, mint a király más úrbéri természetű jogai és haszonvételei. Korai privilégiumaink egy része más irányban korlátozta a szabad ingatlanforgalmat, amikor elrendelte, hogy a polgárok birtokában levő ingatlant csak olyan személynek lehet eladni, aki a polgárokkal azonos kötelezettséget vállal. A XIII. században ezzel a kikötéssel csak Nagyszombat és Pest privilégiumában találkozunk, a XIV. században pedig Kassa 1347. évi nagy kiváltságlevelében — nyilván itt is a pesti minta hatásaként.

248 A kassai 1347. évi privilégium egy másik rendelkezése azt mutatja, hogy a XIV. században már nem az ingatlanok szabad forgalma és a szabad végrendelkezési jog volt a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy a város felügyeletét az ingatlanforgalom felett biztosítsák. Ez a kiváltságlevél ugyanis kimondja, hogy a városi ingatlanok elidegenítéséhez a város hatóságának hozzájárulása szükséges, az elide'-"