Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
utaztak a szóba jöhető területekre. Szakembereinknek így tehát alkalmuk volt a nemzetközi hajózási élet minden vonatkozását megismerni, állandóan figyelemmel kísérhették a nagyobb külföldi hajógyárak munkásságát és részt vettek a nemzetközi hajózás különböző tudományos problémáinak vitáiban s megoldásában. Ezek azok az évek, amikor a külföldi (osztrák és német) hajógyárak emlékiratait olvasva az tűnik ki, hogy az erős külföldi versenyre panaszkodnak, amely szinte teljesen visszavetette az exportot. A linzi hajógyár centennáris emlékirata is megemlékezik erről. 72 Belföldi viszonylatban már sokkal kevesebb megrendelő jelentkezik. A Duna-gőzhajózási Társaság a maga hatalmas tőkéjével és hajóparkjával minden számottevő versenytársát elpusztította és gondosan őrködött, nehogy mások születhessenek. Ez pedig nem hatott fellendítőlég a hajóépítésre. Főleg minisztériumok, valamint egyes vízszabályozási társulatok, nagyon ritkán magánszemélyek fordultak a gyárakhoz. Kotrógépek, dereglyék és kisebb csavargőzösök készültek csupán a hazai szállítás céljaira, mígnem a MFTR megalakulása gyökeres változást hoz ezen a téren. 1889-ben egymás után hal meg Hartmann József és Schoenichen Hermann. Haláluk nem csupán személyi változást, hanem egyben egy korszak lezáródását jelenti: a képzett, nagy értékekkel rendelkező önálló hajóépítők korszakának végét. A hajóépítésbe bekapcsolódik a banktőke és a továbbiakban döntő beleszólása van a hajóépítés fejlődésébe. A banktőke behatolása a hajóépítő iparba (1890-1911) A Prágai Gépépítő Részvénytársaság újpesti fióktelepe Hartmann kiválásától fogva nem fejtett ki a két másik vállalathoz hasonló élénk hajóépítő tevékenységet. A kazán- és gépgyártás sem jövedelmezett jól, ezért a prágaiak egy nagyobb vállalatot szerettek volna létrehozni, amelynek jelentősebb súlya révén befektetett tőkéjük nagyobb mértékben gyümölcsözhetett volna. 1889 végén azután kedvező légkör alakult ki e tervek keresztülviteléhez, Egy francia vállalat, a Boutais fils a Hitelbankhoz azzal az ajánlattal fordult, hogy vásárolják meg a prágaiak telepét, a Hartmann- és Schoenichen-gyárat s a kincstártól vegyék bérbe a még üres telkeket s nagyarányú beruházásokkal egy új hajó- és gépgyárat alapítsanak. A Hitelbank úgy döntött, hogy részt vesz a vállalkozásban, és az 1889. december 9-i igazgatósági ülésen 8 millió koronát szavaztak meg. A kormánytól a telkek bérletének átruházását, a még szükséges telkek bérbeadását, állami támogatást, bekötővágányok építését, vasúti szállítási kedvezményeket és közszállítások biztosítását kérték. A kormány hajlandónak mutatkozott a kívánságok teljesítésére, amikor a francia tőkések hirtelen visszaléptek. Ez a Hitelbank vezetőit meggondolásra késztette, és bejelentették, hogy nem tartják az időpontot alkalmasnak tervük keresztülvitelére. 73 517