Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

hajógyárakban. A DGT Óbudai Hajógyárában készített gépeket nem számítva, a nem teljes adatok szerint, 1870-től 1912-ig összesen 83 hajógép készült, 20 068 lóerővel.

70 Ezekből az adatokból tényként annyi mindenesetre megállapítható, hogy a századfordulóig az újpesti hajógyárak az általuk készített hajókhoz szükséges hajógépeket zömükben nem saját üzemükben állították elő, hanem más gépgyárakból szerezték be. Nyilvánvalóan a kevés géppel felszerelt, gyártási tapasztalatokkal alig rendelkező, csekély beruházásokkal felépített hajógyárak nem vállalkozhattak egy gépgyárt is erősen igénybevevő, nagy precizitást megkívánó hajógépek rendszeres gyártására. A viszonylag igénytelen beruházások mellett azonban igen fontos a személyi vezetés problémája a korabeli hajógyárak életében. Hartmann teljesen egyedül vezeti telepén a munkákat, de Schoenichennél és a prágai telepen kialakul a hajómérnökök csoportja, akik azután az első világháború végéig jelentős szerepet játszottak a később egyesült gyárak életében, az egyes hajótípusok megtervezésében. Itt említendő meg Hallamasek Tivadar, Kaplanek József, Van Overbeeke Adorján, valamint Hartmann János neve. A prágaiaknál a már említett Epperlein Oszkár játszott nagy szerepet. Hallamasek 1852-ben született Triesztben és az ottani különféle hajóépítő iskolák elvégzése után az ottani Stabilimento Technicónál kapott alkalmazást. Először 1877-ben került Magyarországra Schoenichenhez, de tíz év után visszament szülővárosába. Rövid otttartózkodás után újból Újpestre jött és véglegesen itt telepedett le. Kaplanek 1862-ben született egy kis Adria melléki faluban és iskolái elvégzése után a pólai Marinetechnische Komitenál, később pedig a Stabilimento San-Rocco-i gyárában dolgozva szerzett tapasztalatokat a hadihajók építésénél, amit később jól kamatoztathatott az újpesti gyárban. Van Overbeeke Hollandiából került Magyarországra. Itteni működéséről az első adat 1886-ból való, amikor Schoenichennél dolgozott. Ennek a három embernek, Hartmann Jánossal, a nagy mester fiával együtt jelentős szerepe volt csaknem három évtizeden át a gyárak fejlődésében.

71 A három gyár egymás közötti esetleges versengéséről nem maradtak adatok, hanem inkább az egymás közötti együttműködésről; így pl. közösen használták a fiumei gyár nagy parti daruját. 1889-ben a balatoni hajózás részére készített Kelén (később Baross) gőzös építésénél a hajótestet Hartmann, a gépet pedig Schoenichenék készítették. Valószínűnek tűnik, hogy a gyárak között valami megállapodásféle lehetett az egyes építmények árára vonatkozólag, de általánosságban az a sajátosság figyelhető meg, hogy amikor fellendülés következett be, annyi a munka, hogy a három gyár együtt is alig győzi, válság idején pedig a vevők a már kialakult vevő- és üzletkörnek megfelelően jelentek meg az egyes gyáraknál. Az exportnak jelentős szerepe volt a gyárak életében, különösen a nyereségnél fontos a külföldiek aranyfrankban vagy fontban fizetett számlája. Földrajzi szempontból a gyárak igen kedvező helyen voltak, s a kedvező fekvés lehetőséget nyújtott arra a komoly fejlődésre, ami a hajóépítés területén az újpesti kikötőben végbement. Budapest mintegy 33* 515