Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

lein Oszkár mérnök, kiváló képességekkel rendelkezett, különösen gőzgépek tervezésében. A három gyár termeléséről bizonyos adatsorok fennmaradtak, de az eredeti feljegyzések elvesztek és csak az 1900-as évek elején készített egyesített hajólajstrom adatai nyújtanak bizonyos segítséget a számításoknál. Hartmann 1889-ben bekövetkezett haláláig a lajstrom és más feljegyzések szerint is összesen 387 különféle úszótárgyat készített: gőzösöket, uszályokat, kotróhajókat, dereglyéket, sőt egy görög részére színházhajót is. Ez a kimutatás az általa épített összes hajóra vonatkozik, de nem számítva a magyar—belga és a prágai gyárban általa készítetteket. Schoenichen gyárában 1890-ig összesen 198 úszóegység készült, a prágaiaknál pedig 10 év alatt 43. Ebben a három gyárban tehát 1890-ig 528 hajó épült. Nem maradt pontos adatsor a Pest—Fiumei és a MagyarBelga Hajógyárban épített hajókról, de hozzávetőlegesen mintegy 685 hajó készült Újpesten 1866 és 1890 között; ehhez számítandók még a kimutatásokban csak elvétve szereplő uszályhajók. Feltehetőleg ezekkel együtt közel jár az ezerhez az újpesti kikötőben 1889-ig épített vashajók száma. A gyártott hajók értékére vonatkozó adatsorok a következők:

68 Év Belföldre Külföldre Összesen Év Forint | % Forint % Forint % 1880 1881 1882 1883 1884 1885 269 000 435 000 73 000 283 000 405 000 244 000 35,4 48,7 45,0 32,4 62,3 49,7 491 000 438 000 89 000 588 000 245 000 249 000 64,6 51,3 55,0 67,6 37,7 50,3 760 000 873 000 162 000 871 000 650 000 493 000 100 117 21 114 85 64 Az értékadatok is a termelés állandó hullámzását mutatják, de az évi átlag kb. 640 000 forint, és a termelés nagyobb része külföldre kerül. Ebből és a hajóépítések számadataiból az derül ki, hogy a magyar hajóépítés a tárgyalt időszakban igen fejlett színvonalon állt; egyes években 50 hajó is elhagyta az újpesti kikötő hajóépítő telepeit. A gyárakat tekintve azt látjuk, hogy többnyire faépületekből készült műhelyekből és más kevés költséget igénylő egyéb építményekből álltak. Éppen ezért nem voltak helyhezkötve, hanem — mint Hartmann költözködéseiből is kitűnik — könnyen változtathatták helyeiket a sólyatérnek alkalmas partszakaszon és a tél veszélyei elől védő kikötőben. A műhelyek igen egyszerűek voltak, a kazánkovácsok is többnyire a szabad ég alatt dolgoztak, egyedül a gépműhelyek hasonlítottak a korabeli gyárak műhelyeihez és belső berendezéséhez. A hajógyárak akkori gépi felszerelése zömében lyukasztó, nyíró és gerendahajlító gépekből állott, daruk nagymértékű használata csak az utolsó években kezdett meghonosodni. Lényegében a hajógyárakban az utolsó két évtizedben alkalmazott gyártási rendszert kézi munkának lehet minősíteni. 33 Tanulmányok Budapest múltjából 513