Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

A kezdetben kicsiny gyár a 80-as évek második felére komoly vállalattá növekedett, amelynek munkáslétszáma meghaladta a 400 főt, az irodákban és tervezőműhelyekben pedig 20 képzett szakember dolgozott. Schoenichen maga nem vett részt a tervezésben, építésben, mint Hartmann, hanem megelégedett üzemi ügyei legfelső szinten való ellenőrzésével és a kereskedelmi hálózat irányításával. A gyár nagyméretű termeléséhez már kevésnek bizonyultak az első évek gépei, és ezen a területen jelentős előrehaladás történt. Aki az újpesti kikötő-sziget felől, vagy éppen a folyóról tekintett a gyár irányába, annak elsősorban a hatalmas daru tűnt fel, amely sínen futó kocsira szerelve a part mentén a szükséges helyre volt irányítható és segítségével hajógépeket és kazánokat könnyen lehetett kiemelni, illetve beemelni a hajótest és az egyes műhelyek között. A Váci út felől megközelítve a telepet, elsősorban az igazgatósági épület tűnt szembe, ahol a műszaki és kereskedelmi irodák voltak. Ezzel szemben állt a gépműhely, amelyben 6 sorban 45 korszerű, transzmisszió által működtetett munkagép volt. A transzmisszió működtetéséhez két kazán és egy gőzszivattyú által táplált gőzgép szolgáltatott energiát. A gépműhely mellett külön épületben állt a mintaasztalos műhely. A hajókovács műhelyben 30 kovácstűz állt egymás mellett. Itt működött a 12 lyukasztógép mellett a 6 lemezvágó és 1 szegletvasaló gép. A présgépek és a kazánlemez hajlító gépek szintén ebben a műhelyben voltak. A hajógyárhoz tartozott még egy kazán- és egy hajókovács műhely, valamint asztalos, mázoló, rézműves és kárpitos műhelyek.

67 Schoenichennek sem állt módjában a vagyona és hajógyára által okozott örömöt sokáig élvezni. Még ugyanazon évben, amikor Hartmann, Schoenichen is elhunyt, fiatalon, 49 éves korában. Hajógyára azonban fenntartotta emlékezetét és a messze tekintő, gondos és jó munkát végző ember alakjával példát mutatott a mai kor emberének. * Az 1870-es évektől az 1890-ig a mai hajógyár területén egyidejűleg egymás mellett tehát három hajógyár létezett és működött: a Hartmann-féle, Schoenichené és prágaiak fiókgyára. Mindhárom üzem a hajóépítésen kívül kazán- és kisebb mértékben gépgyártással is foglalkozott. Egymással összehasonlítva az egyes vállalatokat, megállapítható, hogy a legnagyobb módszerességgel és a korabeli színvonalnak legjobban megfelelően a Schoenichen-hajógyárat vezették, ahol külön kereskedelmi és tervező irodák voltak. Hartmann gyárára a tulajdonos és vezető nagy egyénisége nyomta rá bélyegét. Míg Schoenichen inkább szervező és kereskedelmi képességekkel rendelkezett, addig Hartmann egyesítette magában a régi hajóépítő mesterek kitűnő érzékét az általános és speciális műszaki tudással. Hartmann hajóiban bizonyos művészi érzek, széles látókör, gazdasági ismeretek és nagyvilággal való szoros kapcsolat jegyei ismerhetők fel. Schoenichen alkotásai pedig a szakszerű mérnöki tudás és pontosság jegyeit viselik magukon. A prágaiak telepe Hartmann kiválása után elvesztette korábbi jelentőségét, bár a gyárvezető, Epper512