Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

Az 1880-as évek második felében á hajóépítés terén a külföldi megrendelések csökkenése a jellemző, és a belföldi megrendelések domináló szerepe egyre inkább világosabbá válik, különösen a MÁV Hajózási Üzemének 1888-ba történt létrehozása óta. Külföldi érdekeltségű vállalat nyilvánvalóan nem számíthatott jelentősebb állami megrendelésekre, ezért a prágaiak kedvezően fogadták az 1890-re tervezett új hajógyárról szóló híreket, amelynek részvényesei később hajlandónak mutatkoztak a prágaiak telepének megvételére. * 1884 telén, a leghidegebb január hónapban a Váci úton közlekedők megfigyelhették, hogy a régen megszűnt Pest—Fiumei Hajógyár elhagyott épületei körül munkások kezdték meg feladataik elvégzését, s ha a járókelők közül valaki megkérdezte volna, hogy mit csinálnak itt a részben már rombadőlt fa- és kőépítmények között, akkor megtudhatták volna, hogy itt újból hajógyár lesz, mégpedig nem akárki vagy valami külföldi részére építettek, hanem a „legelső magyar magánhajógyáros" Hartmann József részére hozták rendbe az elhagyott telep északi felét. Igen, a magyar hajóépítés úttörője, alighogy elhagyta a prágaiakat és az egy év várakozási, idő is letelt, a kincstárral kezdett tárgyalásokat és sikerült megállapodásra jutnia az 1873-ban felszámolt fiumei hajógyártársulat részben leszerelt telepe északi felének bérlete ügyében. A faépületek rendbehozatala igen gyorsan megtörtént, és a Géza utcai régi Pozdech-féle műhely gépi felszerelése is az új gyárba került ki. A vállalat neve és címe ez volt: Hartmann József hajó- és gépgyára, Külső Váczi út 1501. sz. Az a fiatalember, aki 31 éves korában hazaérkezve Amerikából a szerény Pozdech-műhelyben kezdte el tevékenységét, tehetős, de fáradt öreg emberré vált. A viszontagságos két évtized amióta szülővárosában hajóépítéssel foglalkozott, 50 éves korára sokkal inkább megöregítette, mint más, nyugodt körülmények között élő kortársát. De olyan erős volt benne az akarat és a remény, oly élénken éltek benne a korabeli Európához képest sokkal szabadabb Amerikában látott példák az egyszerű, de kiváló képességekkel redelkező emberek felemelkedésére, hogy nem tudta sohasem feladni álomképeit, amelyek egy nagy, az újpesti kikötőben levő magyar hajógyár felépítésére vonatkoztak. Hartmann elsősorban magának akart nagyobb vagyont, nagyobb tekintélyt és elismerést, de egyéni eredményessége kétségtelenül a magyar ipar fejlődését jelentette volna. Hartmann új gyárában már nem tudta megismételni azt a hatalmas méretű építést, amelyet második telepén folytatott. Az 1886-os évtől fennmaradt hajóépítési jegyzék szerint összesen 78 új hajóegységet készített, nagyobbrészt uszályokat, például román megrendelésre 50 uszályt, néhány kerekes és csavargőzöst, 2 kotrógépet és 1 átkelési dereglyét. Egy 1943-ban készült kimutatás szerint 1883 és 1890 között, tehát a Hartmann halála utáni év eredményeit még hozzászámítva, 136 egység készült, évi termelési értékét tekintve mintegy 200 000 forint értékben. A javítások 509