Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
és a gépgyártás értéke természetszerűleg nincs ebbe az összegbe számítva. Hartmann harmadik hajógyárában nem sokáig tudta a nyugodt üzletmenet és a kialakult vevőkör által biztosított kellemesebb életmódot élvezni. 1889. január 23 án, 56 éves korában, Nádor utcai lakásában rövid, betegség után elhunyt. Halálával a magyar hajóépítő ipar legnagyobb, ma is utat mutató embere fejezte be munkálkodását. Hartmann szakadatlan építő és gyáralapító tevékenységével a magyar ipar nagy emberei közé tartozik, s ebből a szempontból kell értékelnünk és emlékét megőriznünk. * Hartmann kortársa és az újpesti hajóépítés másik úttörője Schoenichen Hermann. 1841-ben született Anhaltban, Németországban és a trieszti Lloyd Arsenálban tanulta ki a hajómérnöki mesterséget. 1865-ben került Magyarországra, ahol a Győri Gőzhajózási Társaság felügyelőjeként dolgozott. 1871-ben átkerült az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társasághoz hasonló minőségben, majd a társulat bukása után, elvégezve a felszámolással kapcsolatos teendőket, átvette Veruda Péternek az újpesti kikötő-szigeten létesített hajógyárát. Veruda Péter, hasonlóan Hartmannhoz, szintén a DGT Óbudai Hajógyárában kezdte meg pályafutását mint hajótervező. Munkáját igen kitűnően végezte és az 1867. évi párizsi világkiállításon a társaság által bemutatott három hajómodellt az ő tervei alapján készítették. A DGT-nél azonban nem volt meg a kellő előrehaladási lehetősége, ezért 1868-ban kilépett a társaságtól és lyőwy Dávid pénzemberrel társulva az újpesti szigeten 8000 négyszögöles bérelt telken hajóépítő telepet létesített. Az első években sikerült is néhány hajóegységet építenie, de már 1871ben a telep Schoenichen kezébe került, aki részben Verudával együtt folytatta az itt megrendelt hajók készítését. Az 1872. év végére teljesen megszűnt minden munkalehetőség, és 1873-ban szünetelt is a hajóépítés. Bkkor távozott Veruda Péter külföldre és további sorsáról nem maradtak adatok. 63 Az 1869— 1873-as években készült ebben a gyárban, részben Veruda, részben Schoenichen vezetése alatt: 64 1869—1870 1 vontató egyenként 6 000 osztrák forint 2 gőzös 22 000 1870—1871 1 iszapvájó 8 000 1870—1871 1 gőzös eg3'enként 70 000 osztrák forint 1 gőzös 27 000 1871—1872 2 gőzös 125 000 2 gőzös 24 000 1 gőzös 80 000 1872—1873 1 gőzös 20 000 1 gőzös 14 000 Öt év alatt készült tehát 12 gőzhajó, 1 iszapvájó, összesen 396 000 forintnak megfelelő összegben. Látható, hogy ennek a gyárnak a termelése ezekben az években nem jelentékeny a többi hajóépítő vállalathoz viszonyítva. 510