Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

Hartmann előtt a fenti körülmények nem maradtak rejtve, és volt bátorsága a reménytelen helyzet ellenére nekivágni új hajógyár létesítésének. Nem ugyanazon a helyen folytatta üzemét, ahol a belga társulatnál abbahagyta, mert szabaddá vált a szemben fekvő partrész az ő számára is. Megbízóinak csődjét követően 1871. évtől bérbe vette közvetlenül a sziget déli csúcsával szemben fekvő területet. Itt folytatta a hajóépítést. Hartmann második gyárában jóval nagyobb hajóépítés folyt, mint az előzőben. Ügy látszik a belga társulatnál eltöltött néhány év nem maradt eredménytelen, mert az új hajógyár berendezéséhez szükséges üzleti tőkén túl elegendő pénze lehetett a megrendelések teljesítéséhez szükséges nyersanyagkészletek előzetes beszerzéséhez. Üzleti körét továbbra is elsősorban az aldunai területek irányában fejleszti, de a kiújuló orosz—török ellentétek egy időre felborítják ennek a vidéknek a békéjét. A belföldi pangás és a várt külföldi megrendelések elmaradása üzemének hajóépítési ágára kedvezőtlenül hat, de rugalmas üzleti érzékével nem ragaszkodik mereven a hajóépítéshez, hanem a nehéz években más gépek és kazánok nagyobb mértékű gyártásába kezd. És hogy ez az új üzletág mennyire bevált, az abból is kitűnt, hogy telkeket vásárolt a Lipótvárosban a Duna-soron és a Belvárosban a Dorottya utcában.

53 így következett be az orosz—török háború kirobbanásának éve, ami a csekély aldunai megrendeléseknek is véget vet. Belföldre, ármentesítő társulatoknak szállít kisebb hajókat, magánvállalkozóknak átkelési csónakokat, és részt vállal a fővárosi vízművek kiépítésével kapcsolatos gépi berendezések gyártási munkáiból. Üzeme azonban továbbra is pangott, amit az 1875. évi gyárleírás tükröz: gyártelepe két részből állott, a gépgyártási és a hajóépítési részlegből. A gépgyártásnál 30 munkás és 4 gyermek dolgozott egy tíz lóerős gőzgéppel, valamint 8 esztergapad, 2 gyalugép, 3 fúrógép, 1 hornyoló fűrész, 1 körfűrész, 2 vaslemez olló, 1 szelelő és 1 gőzkalapács segítette munkájukat. A hajóépítő részlegnél szintén 30 munkás dolgozott 6 gyermekkel és egy 40 lóerős gőzgéppel; egyébként a gépi berendezés azonos a másik műhelyével. Összesen tehát 70 munkása volt, akik napi tíz órán át dolgoztak, 1,40—2 Ft napibér mellett. Az évi munkanapok száma 300 volt.

54 De egyszer a válságnak is vége szakadt, és amely hajógyárnak volt ereje a nehéz hónapok átvészelésére, az most élvezhette a konjunktúra minden előnyét. Az újpesti hajógyáraknak (1871 óta Schoenichen H. hajógyára is létezett) 1878-ban jött meg az ünnepük. A dunai hajózást gátló akadályok zöme felszámolódott, és a Duna-vidéki fejedelemségek, valamint Dél-Oroszország hajóigénye a két gyárba özönlött megrendelések formájában. A nagy konjunktúra egyszeribe megváltoztatta Hartmann gyárának képét. A munkások száma 450—600 között váltakozott, akik a napi tíz órai munkaidő mellett 1 forint 80 krajcártól 5 forintig kerestek akkordmunkában. Itt alakítottak a munkások — az újpesti hajógyárak között először — betegpénztárt, amelyet keresetük 2%-ával tartottak fenn. A gyár berendezésében is jelentős változások történtek. 504