Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

magyar hajózási vállalatok versenyének. A DGT hajóparkja a potom áron megvásárolt hajókkal jelentékenyen bővült és korszerűsödött, mert ezáltal lehetővé vált a régi, elavult hajók kiselejtezése. A DGT hajóparkja ezekben az években a következőképpen változott:

50 Év Gőzhajók I/Ser ó Uszályok Év száma % száma 1 % száma ! % 1865 135 100 49 868 100 523 100 1870 156 116 55 980 112 547 104 1875 201 149 71396 143 701 134 1880 188 139 67 072 134 750 143 A sorozatos csődök és bukások esztendejében, az 1870-es évben Hartmann József pénzes megbízója, a Magyar—Belga Gép- és Hajóépítő Részvénytársaság felszámolni kényszerült. Hartmann újból ott állt, ahol elkezdte, azzal a különbséggel, hogy akkor konjunktúra előtt volt a gazdasági élet, most pedig válságban. Világosan látta, ha nem akarja, elveszteni mindazt amit eddig szerzett, akkor folytatni kell a hajóépítést, de azt is látta, hogy belföldi megrendelésekre csak igen kismértékben számíthat, sőt a külföldi megrendelők is részben visszahúzódtak a magyar piacról.

51 A létesítendő hajógyár elé ezenkívül még egész sor további akadály tornyosult. Elsősorban a vas- és szén beszerzése és szállítása jelentett nagy problémát, továbbá a magyar vasércekből akkor még nem tudtak megfelelő minőségű, a hajóépítéshez megfelelő vaslemezeket előállítani. Ezért belga és porosz vasból késztilt hajólemezeket kellett külföldről, drága fuvarért szállítani. Az osztrák gyárosok ebből a szempontból tekintve sokkal jobb helyzetben voltak. Ezenkívül a hajóépítésben képzett munkások bére Magyarországon jóval magasabb volt mint Ausztriában.

52 Magyarországon ekkor a hajóépítő szakmunkások tekintetében korántsem jelentkezett nagy munkaerő kínálat, ellenkezőleg, az eddigiek folyamán a hajógyárak egymástól csábították el az aranyat érő hajóépítő munkásokat. Az Óbudai Hajógyár évi jelentéseiben állandó refrénként hangzik az idegen vállalatok munkáscsábítása elleni kirohanás. A kormányzat a vízi utak épségben tartását és gondozását elhanyagolta. A magyarországi Duna-szakaszon az Óbudai sziget öblén kívül az újpesti kikötő felelt meg egyedül a téli kikötő követelményeinek, s ezt is elhanyagolták. 1874-re a kikötő 6 lábnyi magasságra elisza^ posodott és csak egy egész keskeny folyosón lehetett használni. A Duna rendszertelen kotrása miatt hónapokig nem tudott a hajózás megindulni, a folyamszabályozást és a kotrást pedig az illetékes kormányzati szervek magántársaságok kezébe adták, amelyek nem feleltek meg feladataiknak, csak az államsegélyt vették fel. Mindez más tényezőkkel együtt azt eredményezte, hogy a hajón történő áruszállítás kezdett háttérbe szorulni a vasút versenyével szemben. 503