Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

tént átadását, azt kell mondanunk, hogy a XIII. század folyamán a földesúrhoz fűződő kapcsolatok meglazultak, a földesúr magántulajdona az erdőre vonatkozólag lassan megszűnt, a városlakók a város földjének és a rajta fekvő haszonvételi jogoknak tulajdonosaivá váltak. A környező falvakban a földesúri tulajdon nem szűnt meg, tehát a városi terület birtokviszonyaiban bekövetkezett eltolódás következtében a város kiemelkedett a környező falvak sokaságából. Ennek a folyamatnak befejező lépése az volt, hogy a város területét elhatárolták a környező falvakétól, a városprivilégiumot a város határjárásával fejezték be. Határjárások bevezetésében olyan formulákkal találkozunk, amelyek világosan kifejezik a királynak azt a szándékát, hogy a város földjét a városlakóknak adományozza. Megjegyezzük, hogy már a legkorábbi városprivilégiumokban is találkozunk olyan formulákkal, amelyek szerint a király bizonyos földet a lakosoknak adományoz. Az adományozást legtöbbször ugyanúgy fejezik ki az oklevelek, mint a nemesi jogon adományozott birtoknál. Az első ilyen privilégium Zólyomé (1243), ezt követi a pesti, majd a győri. A határjárások bevezetésében Hibe esetében a király kimondja, hogy „totam terrant Hyba, prout est et adiacet, possideant"', Beregszász esetében „utilitates verő dictarum terrarum tani montium quam vallium et aquarum.,. percipiant sicut volunt", Bábaszék és Dobrona lakói ,,terram cum eisdem metis et terminis possideant in futurum, quibus possedisse pacifiée a longo tempore dinoscuntur". Besztercebánya kiváltságlevele a rendes királyi adománylevelekéhez hasonló fordulattal fejezi ki azt, hogy a király a város földjét a besztercebányaiaknak adja.

233 Zólyomlipcse határjárásnak bevezetésében a király elmondja, hogy „terram autem et alias utiUtates ipsius civitatis nostre usibus scilicet hospitum nostrorum ... suo modo congruentes habere volumus limitatas hoc modo". Már ebből világos, hogy a király a vendégeknek átadott földet (terram) és haszonvételeket (utiUtates) kívánja meghatároltatni. Még jobban megvilágítja ezt a kérdést Rózsahegy esete. Danes mester 1318. évi oklevele szerint a lakosok „totam terram Rosenberg prout est, possidebunt". Ugyanezt Károly király 1331-ben még részletesebben kifejti: „volumus, ut terram et omnia alia iura, que intra metas ipsorum continetur, certis metis limitata, possidere valeant perpetuo et habere". Rózsahegy 1331. évi privilégiuma a középkorvégi állapotot tünteti fel. A város határának tulajdonosa a polgárok összessége. Övék a föld (terra), amely a város határán belül található (intra metas), s övék minden haszonvételi jog (omnia iura), amely a földhöz kapcsolódik. Az erdőhasználattal kapcsolatban fentebb már rámutattunk arra, hogy hosszú fejlődés eredménye volt az az állapot, amikor a városlakók már a város erdejének tulajdonosai voltak. Kereken száz év telt el addig, amíg a rózsahegyi privilégiumban található helyzet kialakult. Ha az erdőhasználat, vadászati és halászati jog, a földesúri haszonvételek átengedése kaptsán előadottakat össze akarjuk foglalni, akkor tisztán áll előttünk az általános fejlődés vonala. A kezdeti stádiumban a város területének csak egy része ment át a városlakók tulajdonába. Okleveleink közül a sátoraljaújhelyi tükrözi vissza ezt az állapotot a legtisztáb4 Tanulmányok Budapest múltjából 49