Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
állapodás szerint a megrendelő kereskedő számára két vasuszályt kellett készítenie 42 000 osztrák forint értékben. Az elsőt augusztus, a másodikat szeptember közepén kellett átadnia Hartmannak az újpesti kikötőben. Ez a szerződés, azon túl, hogy az első közvetlen bizonyítékot szolgáltatja Hartmann hajógyárának létezésére az újpesti kikötőben, egyúttal bemutatja az üzem által készített első gyártmányok egyikét is. 20 Megállapítható, hogy Hartmann első gyárában többnyire áruszállító hajókat, motornélküli uszályokat építettek. Bnnek valószínű oka az volt, hogy Hartmann nem rendelkezhetett kellő tőkével nagyobb beruházásokat igénylő gőzhajóépítések elvállalásához. A szerződés pontosan előírta a megrendelő kívánalmait, a felhasználható anyagok mennyiségét és minőségét. A hazai ipar fejletlensége miatt külföldről kellett beszerezni a szükséges anyagok túlnyomó részét. A nagyobb méretű hajóépítés megkívánta, hogy az építő jelentős forgótőkével rendelkezzen, amely lehetővé tette még az egyes megrendelések beérkezése előtt nagy mennyiségű vas és egyéb anyag felhalmozását. Hartmann pénztelenségét ismerve — a tanácstól például azt kéri, hogy engedjék el az iparengedély kiadásáért fizetendő 25 forint illetéket — feltehető, hogy nyersanyagkészletekkel nem rendelkezett és az egyes megrendelések esetében csak a szokásos előleg felvétele után járt el az anyag beszerzése ügyében. Ez pedig megnehezítette termelő tevékenységét, kitolta az egyes objektumok szállítási határidejét, mert az anyag megrendelése és szállítása néha hosszú hónapokat vett igénybe. Ezt az időveszteséget a saját üzemében felhalmozott nyersanyagkészletek révén kiküszöbölhette volna. Hartmann felismerte, hogy ilyen körülmények között nem fogja tudni kiterjeszteni üzemét, nem tud nagyobb hajók építésébe kezdeni. Ezért ismert energiájával hozzákezd ennek a problémának a megoldásához. Az ország gazdasági életében bekövetkezett kedvező változás elősegíti tervei megvalósítását. Az 1867. évi kiegyezést követően hatalmas vállalkozási kedv alakult ki a pénzemberek körében. Egymásután alakultak az ipari, kereskedelmi és közlekedési részvénytársaságok. Nemcsak a magyar kereskedőtőkések kapcsolódtak be az új vállalatokba, hanem a külföldi tőke is érdeklődött a magyarországi tőkebefektetések iránt. A külföldi érdekeltségű nagybankok megalakulása után sorra alapították a vasúti, hajózási és ipari részvénytársaságokat. Egyedül az ipari részvénytársaságokat tekintve, 1867 és 1873 között több, mint 170 alakult meg, 27 Hartmannak tehát szakértelméhez csupán a megfelelő tőkepénzes vállalkozókat kellett megtalálnia. Nem is kellett sokáig keresgélnie. Az 1868-as év nyarán megalakult Magyar—Belga Gép- és Hajóépítő Részvénytársaság 1868. június 23-án megvásárolta Hartmann hajógyárát 28 — a Géza utcai üzem kivételével — és egyben megbízta őt a gyár vezetésével. 2 * A Magyar—Belga Gép- és Hajóépítő Részvénytársaság 1868 júniusában alakult meg egymillió forintos alaptőkével. Ez a részvénytársaság is, mint annyi más, a kiegyezést követő évek gazdasági konjunktúrájának kiaknázása céljából jött létre. Alapítói pesti kereskedők és malomtulajdonosok: Gschwindt Mihály, Mandl Ignác, Herzfelder Zsigmond, Medetz János és a Kern-testvérek. Az alaptőkéből megvásárolták A. E492
