Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

A kikötő igazgatását a kikötőfelügyelet látta el, amely az Óbudai Kincstári Jószágigazgatóságnak volt alárendelve. Ide kellett benyújtani a kérelmeket a kikötői bérlemények engedélyezésére és a bérleti szerződések megkötésére. A kikötő-sziget és a szigettel szemben fekvő partsáv közigazgatásilag hosszú éveken át szinte területenkívüliséget élvezett, amennyiben sem a Pest városi, sem a Pest megyei hatóságok intézkedési jogkörrel nem rendelkeztek. 1873 után a kikötő-sziget visszakerült a főváros tulajdonába és sor került a város határának a kikötő területén történő pontos kijelölésére. A főváros határának megvonása után a kikötő területének mintegy kétharmad részét visszacsatolták a pesti határhoz és csak a kikötő északi csúcsa (a mai összekötő vasúti hídtól északra) került Újpest városához. Ezáltal a kikötő területileg újból a főváros része lett, és ennélfogva az „újpesti hajóépítés" meghatározás valójában a pesti, budapesti hajóépítést jelenti. A hajóépítő mesterek a kikötő elkészülte után a kincstártól bérbe vett néhány száz négyszögölnyi területen hozzáfogtak kezdetleges fahajóik építéséhez, és bár néha látták a DGT vashajóit, magukénak gondolták a világot, s azt hitték, hogy egész életükben zavartalanul építhetik majd bárkáikat a kikötő védett öblében. Ezek között a kismesterek között jelent meg 1863-ban egy harmincegy éves pesti fiatalember, Hartmann József és hihetetlen mértékű akaratereje, szívóssága, üzleti érzéke s jó munkásai segítségével megindult a vashajók építése, kifejlődött a ma is virágzó újpesti hajóépítés.

15 Hajóépítés 1871-ig 1864. február 7-én a Pest városi tanácshoz egy fiatalember kérvénye érkezett be, amelyben a kérelmező a gépészkovács mesterség gyakorlásához kért iparengedélyt.

16 A fiatalember — Hartmann József — pesti születésű, már gyermekkorában is a hajózás és a hajóépítés iránt érdeklődött, ezért szülei az alapfokú iskolai oktatás befejezése után a DGT Óbudai Hajógyárába adták továbbképzésre. Itt csak néhány évig tanult és dolgozott, mert a vállalat vezetői felfigyeltek az értelmes, vállalkozá kedvű fiatal gyerekre és tanulmányainak folytatására a társaság központi igazgatóságához, Bécsbe küdték. Már ekkor megkezdte önképzését, és ezt folytatta a fiúméi Mecantil Társulatnál, később pedig a zürichi hajógyárban. Az évek előrehaladásával komoly tudásra tett szert és miután úgy érezte, hogy Európában már nem tanulhat többet, áthajózott Amerikába. A kapitalista iparosodás óriási tempójában előrehaladó Újvilágban igen nagy szükség volt képzett szakemberekre, s ezért Hartmann könnyen talált munkát és a tanácsi kérvényhez csatolt oklevelek, bizonyítványok szerint mérnöki munkakörben dolgozott. Hartmann nem maradt az akkor még „korlátlan lehetőségek"-kel kecsegtető Amerikában, hanem amint megfelelő összegű pénzt sikerült összegyűjtenie, hazaindult Magyarországra, Pestre. Jóllehet, az Újvilágban jobban megbecsülték és honorálták tudását, ő mégis úgy érezte, hogy mindazt, amit a külföldön eltöltött másfél évtized alatt tanult és 488