Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

Verőcétől egészen Vácig szabadon halászhassanak, de a vizák egynegyedét a király emberének kellett átadniuk.

226 A XIV. században már csak két rendelkezést találunk a vadászatról és halászatról. Mind Rózsahegy, mind IyUbló esetében Károly király teljesen szabad kezet engedett a lakosoknak saját határaikon belül.

227 Az ismertetett adatokból határozott fejlődés körvonalai bontakoznak ki, s ennek a fejlődésnek alapja az, hogy a király mint földesúr lassan elveszítette az erdőhöz való tulajdonjogát, s az a város lakosaira szállt át. A XIII. század derekáig — úgy látszik — a várossá emelt telep határán belül fekvő erdő is a király tulajdona maradt, mégpedig nemcsak a Zólyomi erdőispánság területén, hanem olyan mezőgazdasági jellegű területen is, mint amüyen a korponai volt. Fokozottan fennállott a király tulajdonjoga a telep lakóinak használatára átengedett, de azon kívül fekvő erdő esetében (Beregszász, Vasvár). A XIII. század végén a király tulajdonjoga már meggyengült, önmagától értetődő volt, hogy a telep határain belül fekvő erdő használati joga a telep lakosaié. Ettől az időtől kezdve a privilégiumok már nem is beszélnek az erdő használatáról, annál gyakrabban emlékeznek meg a vadászat és halászat jogáról. Ha különleges körülmények (halfajta, a királyi udvar ellátása) nem indokolták a királyi jogok fenntartását, akkor a telep határain belül a vadászat és halászat joga is a lakosokra szállt át. Az erdő tulajdonjogáról vallott felfogásban a változás a XIII. század derekán következhetett be, mert az 1276. évi gölnicbányai privilégiumban az erdőhasználat minden joga (a halászattal együtt) a lakosoké volt, de a vadászati jog megemlítésével még nem találkozunk. Jellemző az egész fejlődésre, hogy amikor Danes mester 1318-ban először részesítette kiváltságokban a rózsahegyieket, akkor a telep határán belül fekvő erdőt annak vadászati és halászati jogával együtt átadta a telepnek, de fenntartotta magának a Vágban folyó halászat jogát. Amikor azonban 1331-ben Károly király megerősítette az 1318-ban adott kiváltságokat, már nem tartotta fenn a Vág vizének halászati jogát sem.

228 A városprivilégiumokban megtaláljuk a földesúri szolgáltatások más fajtáinak elengedését és más haszonélvezeti jogok átengedését is. Ilyen a szőlők után szedett csöböradó, amelyet a király a XIII. században Pesten és Pozsonyban, majd a XIV. században Kassán is elengedett.

229 Szöllős, Győr és Pozsony kiváltságlevelében a király kikötő vagy rév építését engedélyezte.

230 Szöllős és Rózsahegy esetében a király kiemelte, hogy a malomépítés jogát is átruházza a város lakosaira.

231 IyUbló 1342. évi privilégiuma szerint a lakosoknak joguk van bort mérni.

232 Mindezeket a kiváltságokat nem értékelhetjük megfelelő módon, mert az erre vonatkozó kutatás sajnos még annyira kezdetleges állapotban van, hogy a privilégiumok szövegének kimerítőbb tárgyalásához sem adnak kellő alapot. A városok földesúri szolgáltatásainak fejlődésénél fentebb rámutattunk arra, hogy a XI—XII. század városa még nem emelkedett ki a környező falvak közül. Most, miután végigkísértük az úrbéri szolgáltatások átalakulását, a földesúri haszonvételeknek a város részére töri 48