Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Barta István: Az 1831. évi pesti koleramozgalom = L'agitation qui a accompagné l'épidémie cholerique de l'année 1831 445-470
/ó'. 76 Egyetlen józan ember sem kételkedhetik, hogy ez az alapelv — amely Európa és Amerika számos országában érvényesül már — megváltozhatatlan, abszolút természeti törvény, s ez a meggyőződés készteti az aláirókat is arra, hogy fellépjenek a Magyarországon uralkodó visszaélések ellen, s néhány követelést terjesszenek elő. Ezek: 1. Mindenkinek joga van a földtulajdonhoz, a paraszt is bírja földjét tulajdonként, szabadon, szolgáltatások nélkül, így lesz jómódú, művelt és hazafi minden honpolgár. 77 2. A közadókat viselje a hercegtől a parasztig mindenki, birtoka arányában; naplopók eltartása csak tönkre teszi az országot, mint a lengyel példa is mutatja. 78 3. A nemtelen is lehessen közhivatalnok, akár miniszter is, s a városokat ki kell elnyomott állapotukból szabadítani, az országgyűlésen biztosítani kell számukra a megfelelő képviseletet. 79 4. A parasztot a törvényszék előtt illessék meg ugyanazok a jogok, amelyek a többi állampolgárt: a falusi, mezővárosi vagy városi bíróság legyen az elsőfokú hatósága, fellebbezési fóruma pedig egy külön létesítendő törvényszék. A parasztnak is legyen képviselete az országgyűlésen, mint más országokban van! 80 „Ez a mi szilárd elhatározásunk — fejeződött be a röpirat — s ennek kivívására utolsó csepp vérünket is feláldozzuk; ellenkező esetben nem lesz nyugalom az országban." 81 Nincs helyünk itt arra, hogy behatóan elemezzük a röpirat tartalmát, meg kell elégednünk azzal, hogy rámutassunk: Hajnóczy ék ideje óta nem jelent meg a magyar nyilvánosság előtt olyan írás, amely a társadalom radikális polgári átalakításának alapvető elemeit — a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, a népképviseletet stb. — csak megközelítően is ilyen tiszta, félreérthetetlen megfogalmazásban tartalmazta volna, mint ez a röpirat. Sőt egyik-másik kérdésben — így a váltság nélküli jobbágyfelszabadítás követelésében — a plebejus radikálisok is csak a forradalom előestéjén jutottak el erre a szintre. Veszedelmes irat volt ez 1831 júliusának légkörében, annak ítélték a hatóságok is, amelyek a kolera és a felkelés okozta riadalom elülése után lázas nyomozást folytattak a szerző személyének kiderítésére. A szálak értelmiségiekhez vezettek, akadt köztük olyan is, akinek személye a kolerafelkelés szítói utáni nyomozás során is szerepelt már. Gyanús körülmény volt az is, hogy a röpcédula abban a kávéházban bukkant fel, amely a forradalmi szellemű fiatalság tanyájaként volt ismeretes. A királyi ügyészség is úgy vélte, hogy az iratban foglaltak kimerítik a felségsértés tényét, mivel azonban a gyanúsított személyekre csupán azt lehetett rájuk bizonyítani, hogy olvasták vagy tovább adták a kérdéses röpiratot, ellenük a hazai törvények hiányossága miatt nem lehetett eljárást indítani. 82 Hiba lenne az ismertetett tényekből túlzott következtetéseket levonni, s a pesti mozgalomban többet látni, mint amennyi benne volt. De még nagyobb hiba lenne nem venni figyelembe az összesűrűsödő figyelemre méltó eseményeket, s a július 17-i megmozdulásban nem látni többet diákok éretlen zavargásánál, s a mindenre kapható csőcselék alkalom-szülte kicsapongásainál. A mozgalom tényeinek, a hozzá vezető és hozzá kapcsolódó fejleményeknek, valamint a keretét alkotó európai 462
