Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Barta István: Az 1831. évi pesti koleramozgalom = L'agitation qui a accompagné l'épidémie cholerique de l'année 1831 445-470

figyelmet az elavult ügynek, s csak 1833. január 11-én intézkedett újból az egyetem felterjesztésével kapcsolatban. A vidékre távozott egyetemistákra vonatkozó iratokat áttette a helytartótanácshoz megfelelő intézkedés végett, utasította a városi tanácsot a kérdéses kávéház bezárására, fenntartotta neheztelését az egyetemi tanács késedelmeskedésével kapcsolatban, s felszólította a tanácsot, hogy fejezze be végre legalább a hatáskörébe tartozó ifjak ügyét.

53 A helytartótanács március 26-án megkérdezte a nádort, nem lenne-e jobb a hosszadalmas intézkedések helyett a már úgyis feledésbe merült ügyet levenni a napirendről?

54 A nádor május 28-án hozzájárult a javaslathoz, újból elítélőleg nyilatkozott azonban az egyetemi szervek késleltető magatartásáról, amellyel megakadályozták, hogy a délutáni zavargások résztvevői után a rendzavarások kezdeményezői, a diákok is elvegyék büntetésüket, s utasította a helytartótanácsot, hogy kezdeményezze az egyetem bíráskodási joghatóságának megreformálását.

55 Ezzel a pesti népmozgalom ügye a feledés homályába merült, mint ahogy átmeneti apály követte azt a politikai és társadalmi forrongást is, amelynek légkörében a pesti és a felvidéki felkelésekre sor kerülhetett. A megrettent közvélemény figyelme az országgyűlés felé fordult, amelynek az lett volna a feladata, hogy békés reformokkal vezesse ki Magyarországot a feudalizmus válságának zsákutcájából. Kinek volt hát igaza? A kormánynak-e, amely az 1831. július 17-i pesti megmozdulást a magyarországi általános társadalmi forradalom első kitörésének tekintette, vagy a bíróságoknak, amelyek nem tudták, vagy talán nem is akarták a mozgalomban a forradalmi szervezettség szálait felfedni, s viszonylag enyhe ítéletekkel, vagy éppen az ítélethozatal elől való kitéréssel igyekeztek annak jelentőségét csökkenteni? A kormánynak, az udvarnak nyilván nem volt igaza, hiszen az állam hírszerző apparátusának teljes mozgósításával, évekig tartó nyomozásokkal sem sikerült egyetlen olyan ügynököt sem találni Magyarországon, akire kétségtelenül rábizonyult volna, hogy valamilyen nemzetközi szervezet megbízásából Magyarország forradalmasításán dolgozott volna. Nem is lehetett igaza, hiszen a forradalmat nem lehet importálni, s csak ott törhet ki, ahol gazdasági-társadalmi előfeltételei már kialakultak, ezek a feltételek pedig még nem jutottak kialakulásuk végső szakaszába az 1830 körüli Magyarországon. De nem volt igazuk azoknak sem, akik az érlelődő forradalom szempontjából nem tulajdonítottak jelentőséget a pesti megmozdulásoknak. Mert ha indokolatlan volt is Bécs félelme a párizsi forradalmi központ agitációj ától, s ha túlzott volt is az a kép, amelyet a kormány emberei időnként a magyarországi forradalmi helyzetről festettek, annyi már a mozgalmat megelőző fejlődés ábrázolásából is kiviláglik, hogy a belső viszonyok alakulása és a nemzetközi forradalmi erők győzelmei nyomán Magyarországon — különösképpen pedig Pesten — erősödő tendenciával tűnnek fel a nemzeti önrendelkezésre s a társadalmi radikalizálódásra irányuló törekvések. Nem alaptalanul mutatott rá a kancellár több ízben is olyan értelmiségi rétegek létezésére, amelyek a politikai és társadalmi radikalizmus hordozói,

66 s nem ok nél456