Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Barta István: Az 1831. évi pesti koleramozgalom = L'agitation qui a accompagné l'épidémie cholerique de l'année 1831 445-470

figyelmet az elavult ügynek, s csak 1833. január 11-én intézkedett újból az egyetem felterjesztésével kapcsolatban. A vidékre távozott egyete­mistákra vonatkozó iratokat áttette a helytartótanácshoz megfelelő intézkedés végett, utasította a városi tanácsot a kérdéses kávéház bezá­rására, fenntartotta neheztelését az egyetemi tanács késedelmeskedé­sével kapcsolatban, s felszólította a tanácsot, hogy fejezze be végre legalább a hatáskörébe tartozó ifjak ügyét. 53 A helytartótanács március 26-án megkérdezte a nádort, nem lenne-e jobb a hosszadalmas intézke­dések helyett a már úgyis feledésbe merült ügyet levenni a napirendről? 54 A nádor május 28-án hozzájárult a javaslathoz, újból elítélőleg nyilat­kozott azonban az egyetemi szervek késleltető magatartásáról, amellyel megakadályozták, hogy a délutáni zavargások résztvevői után a rend­zavarások kezdeményezői, a diákok is elvegyék büntetésüket, s utasította a helytartótanácsot, hogy kezdeményezze az egyetem bíráskodási jog­hatóságának megreformálását. 55 Ezzel a pesti népmozgalom ügye a fele­dés homályába merült, mint ahogy átmeneti apály követte azt a politikai és társadalmi forrongást is, amelynek légkörében a pesti és a felvidéki felkelésekre sor kerülhetett. A megrettent közvélemény figyelme az országgyűlés felé fordult, amelynek az lett volna a feladata, hogy békés reformokkal vezesse ki Magyarországot a feudalizmus válságának zsák­utcájából. Kinek volt hát igaza? A kormánynak-e, amely az 1831. július 17-i pesti megmozdulást a magyarországi általános társadalmi forradalom első kitörésének tekintette, vagy a bíróságoknak, amelyek nem tud­ták, vagy talán nem is akarták a mozgalomban a forradalmi szervezett­ség szálait felfedni, s viszonylag enyhe ítéletekkel, vagy éppen az ítélet­hozatal elől való kitéréssel igyekeztek annak jelentőségét csökkenteni? A kormánynak, az udvarnak nyilván nem volt igaza, hiszen az állam hírszerző apparátusának teljes mozgósításával, évekig tartó nyomozások­kal sem sikerült egyetlen olyan ügynököt sem találni Magyarországon, akire kétségtelenül rábizonyult volna, hogy valamilyen nemzetközi szer­vezet megbízásából Magyarország forradalmasításán dolgozott volna. Nem is lehetett igaza, hiszen a forradalmat nem lehet importálni, s csak ott törhet ki, ahol gazdasági-társadalmi előfeltételei már kialakultak, ezek a feltételek pedig még nem jutottak kialakulásuk végső szakaszába az 1830 körüli Magyarországon. De nem volt igazuk azoknak sem, akik az érlelődő forradalom szempontjából nem tulajdonítottak jelentőséget a pesti megmozdulásoknak. Mert ha indokolatlan volt is Bécs félelme a párizsi forradalmi központ agitációj ától, s ha túlzott volt is az a kép, amelyet a kormány emberei időnként a magyarországi forradalmi helyzet­ről festettek, annyi már a mozgalmat megelőző fejlődés ábrázolásából is kiviláglik, hogy a belső viszonyok alakulása és a nemzetközi forradalmi erők győzelmei nyomán Magyarországon — különösképpen pedig Pes­ten — erősödő tendenciával tűnnek fel a nemzeti önrendelkezésre s a társadalmi radikalizálódásra irányuló törekvések. Nem alaptalanul mutatott rá a kancellár több ízben is olyan értelmiségi rétegek létezésére, amelyek a politikai és társadalmi radikalizmus hordozói, 66 s nem ok nél­456

Next

/
Thumbnails
Contents