Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

ugyan azért nagy benyomást okozó a falusi nemességre is, mellyet e nagy város önkényt magához hódít, legalább télre falai közé édesget; ezzel ennek nyersebb erkölcseit simítja, a honi literatura, művészet, jólét, míveltség, szóval nemzeti dicsőség iránt érzékenyebbé, szelidebb érzésekre fogékonyabbá, cosmopolitábbá, kiváltságaihoz ragaszkodásában engedékenyebbé teszi. Itt megismeri a szilárd aristocrata a polgári eredet egyenlőségét, szívére veszi a szenvedő emberiséget; le hagyja magáról korholtatni, kinek szíve van, az úri vad jogokhoz ragaszkodás szennyét, megtanulja becsülni emberben az emberiséget; kezdi átlátni és felvenni a jelenkor szellemét, melly egészen más mint azon sötét századoké, mellyekben hártyalevelei készültek; az idő szelidebb geniusát, mellynek iránya: tiszta emberiség, értelmes érzelmi és ízlési magas míveltség. Olvasván itt a lelkes írók isteni szikrákkal ihletett remekeit, előítéleteitől szabadul, a szellemi és még eddig nem ismert fensobb gyönyöröket kezdi ismergetni, és megérti, mit tesz Corvin Mátyás fénylakából megmaradt kövön ama fontos kis felirat: »Ingenii voluptatibus.« így szülte a nagy Athene a fensobb míveltséget: így terjeszti Paris, London, Washington a társasági nagyszerű szellemet; így hat a nem nagy, de kellemes Drezda a német ízlésre s az őt környező bájvidékre."

136 Ebben a jó szemmel megrajzolt összképben könnyű elhelyeznünk Pest-Buda könyvtárait és könyvtárosait. E korszakban a tudományok fejlődésének egyre inkább feltételévé válik a céltudatosan összegyűjtött könyvtár. A polihisztorizmusból szakszerűvé tagolódó tudománynak nagyméretű apparátusra van szüksége; a tudományos módszer megköveteli a tervszerű, széleskörű anyaggyűjtést minden tudományszakban. Ez a szükséges apparátus a könyvek számának elszaporodása folytán ekkor már olyan méretű, hogy az átlagos magángyűjtő lehetőségeit messze meghaladja. Ez a körülmény a tudományos életet már ebben a korszakban a nagyvárosokhoz köti. A vidéken élő tudósok fájóan érzik a könyvtár hiányát, s számosan közülük könyvtár nélkül, vagy kisszámú, ötletszerűen összegyűjtött könyv alapján dolgozva már nem polihisztorok — amint ez a megelőző századokban a csekélyebb tudományos termelés mellett lehetséges volt —, hanem dilettánsok. Vannak ugyan közöttük hasznos, tehetséges, sokoldalú munkásai a kultúrának, de a tudományok fejlődésében nem lehet szerepük. Annak a kornak, amikor Kazinczy Széphalomról irányíthatta egy ország irodalmi életét, már vége; az író, tudós most csak a fővárosban képes a kor színvonalán álló tevékenység kifejtésére, s igényeinek többé-kevésbé megfelelő társadalmi-anyagi helyzetet is csak itt tud magának teremteni. Ami pedig a Széchényi Könyvtár könyvtárosainak működését illeti: a város és lakói szempontjából ez nem volt közvetlen, s nem terjedt ki minden olyan területre, amelyeken a mai könyvtárosnak mozognia kell. Elégséges volt azonban ahhoz, hogy a vidék lakossága úgy tekintsen erre az intézményre, mint kulturális kincseinek gyűjtőhelyére, kulturális fejlődésének egyik fő biztosítékára. Nemcsak a jólrosszul végrehajtott kötelespéldány-rendelkezések irányították a figyel28* 435