Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

tarozásra és katalogizálásra, a könyvanyag technikai védelmére és elhelyezésére vonatkozólag — nagyobbára papíron maradtak. Az alapítás óta nem kis részt az ő tevékenysége nyomán sokszorosára duzzadt könyvanyag korszerű szempontok szerint történő rendezése nem az o nevéhez fűződik. Az új könyvtár rendezettség, használhatóság és valóságos használat tekintetében ekkor nem kelhetett versenyre az Egyetemi Könyvtár évszázados alapokon működő, nagyobb létszámú munkaerőt foglalkoztató gépezetével. A hiányosságokért azonban sokkal inkább a kezdet anyagi és szellemi természetű nehézségeit tehetjük felelőssé, mint a sokoldalú elfoglaltsága között ereje teljes megfeszítésével küszködő Horvátot. Könyvtárosi tevékenységét nyugati könyvtáros-kollégáinak tevékenységével összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy ha nem is volt képes a könyvtár új módszerű, gyökeres átalakítását végrehajtani, mint Schrettinger Münchenben;

133 ha nem is fejtett ki olyan nagyarányú reformtevékenységet, mint Ridler a bécsi, Robert von Mohi a tübingai egyetemi könyvtárban

134 — ezt a körülmények sem tették volna lehetővé —, távol állott attól a korában gyakori, legfeltűnőbben a Grimm-testvérek könyvtárosi tevékenységében megnyilvánuló szemlélettől is, amely szerint a könyvtár a megélhetést biztosító szükséges rossz a tudós számára.

135 Horvát tudományos és nemzeti feladatainak egy részeként végezte könyvtárosi munkáját, megfelelően a korszaknak, amelynek a Széchényi Könyvtárban elsősorban az anyaggyűjtés korának kellett lennie. Munkájával megszerezte az intézménynek azt a súlyt és tekintélyt, amit ennek sem a magánkezdeményezésből fokozatosan országos jelentőségűvé alakuló jellege, még kevésbé tisztviselői anyagi helyzete nem tudott megadni; —• azáltal, hogy kortársainál helyesebben és korábban ismerte fel — ha még korlátozottan is — mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a könyvtár az ország fővárosában, a főváros újarcú értelmisége körében a nemzeti megújhodás e döntő szakaszában megragadhat és kibontakoztathat. * Hetényi János református lelkész, filozófiai és gazdasági író az Akadémiához 1836-ban, éppen Horvát István országgyűlési kitüntetésének évében benyújtott pályaművében — Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására — így ír: „Józsefi időktől fogva, Budapest colossalis nagyságban és szinte egyedül áll, felette nagy s jótékony befolyással ízlési fejlődésünkre. Ezen valóban nagyvárosi szellemmel bíró hely, műiparja s kereskedése által meggazdagodván, polgárait önállásúakká, vállalataikban nagyszerűekké; a nőnemet olvasottabbá s annál fogva kellemesb társalkodásúvá alakítván, hatalmasan elváltoztatta az aristocratai szellemet honunkban, melly ez előtt itt is, mint mindenütt, gőgös, polgári míveltséget nem méltányló és feszeskedő volt. Itt majd minden nagyszerű: ismeret terjedelmes,, ízlés magas, mulatság az öröklött elsőbbség hagymázától független: 434