Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

legmélyéig meg vagyok győződve arról — írja Horvát — hogy a tudományok művelésében való nagyobb fokú előrehaladáshoz a Széchényi Országos Könyvtár felállításáig a magyaroknak nem a tehetség hiányzott, hanem a bőségesebb segédeszközök, melyek nélkül soha senki sem haladt még előre."

128 Ugyanezeket a gondolatokat fejtegeti két évtizeddel később is: ahhoz, hogy a könyvtár a nemzet számára minél nagyobb kincs lehessen, elsősorban az szükséges, hogy nemzeti legyen. E tekintetben elragadtuk a pálmát Európa más könyvtárai elől: a gazdag párizsi könyvtárban gyakran hiába keresünk ott megjelent műveket, ezek gyűjtésére nem fordítottak gondot. Emellett azonban óvakodnunk kell attól, hogy egyoldalúan építsük fel kultúránkat. A legkiválóbb elmék alkotásait a világ minden részéből meg kell szereznünk.

129 A könyvtár kettős — nemzeti és tudományos — céljának szemléletéből Horvát levonta az őt mint könyvtárost illető következtetéseket. Jóllehet tisztában volt azzal, hogy a könyvtár végeláthatatlan mennyiségű technikai és adminisztratív munkát követel meg gondozójától, mégis úgy gondolta, hogy a könyvtáros legmagasabb feladata az összegyűjtött műveket tudományosan felhasználni, „életét a nemzeti intézmény nevéhez... méltó tudományos haladás előmozdítására" szentelni.

130 Ilyen körülmények között a könyvtárőr feladatát súlyosabbnak látta, mint az egyetemi tanárét. A tanár — fejtegette — a tudatlan ifjúságot műveli; a múzeum alkalmazottainak a számukra legkönnyebben hozzáférhető bőséges anyagból a tudósok számára kell új, még nem hallott tudományos igazságokat felfedezniük. Ha a tanárok tíz kompendiumból egy tizenegyediket írnak, feladatuknak megfeleltek; ha a múzeum alkalmazottai nem hoznak napfényre úgyszólván évről évre új igazságokat, feladatuk elhanyagolásával vádolhatók.

131 A könyvtárosság nemzeti és tudományos jelentőségének felismerése irányította Horvát sokoldalú gyakorlati könyvtári munkáját, legjelentősebb egész működése alatt folytatott beszerzési tevékenysége, a könyvvásárlásra rendelkezésére álló nem nagy összeg gondos felhasználása mellett a nádor kezdeményezésére a könyvtár birtokába került Kéler-, Jankovich-, Illésházy-, s egyéb gyűjtemények értékelése, átvétele. Az 1826-ig tartó leltározás eredményeképpen készült el a könyvtár első katalógusa, csaknem 23000 műről. Ez az anyag a kutatóknak is rendelkezésére állott; az ő igényeik kielégítése, a látogatók vezetése alkotta Horvát munkájának további részletét. Tudományos munkáját — mint láttuk — szintén könyvtárosi feladatnak tekintette, de közvetlenül könyvtári vonatkozású tudományos tevékenységet is kifejtett: a könyvtár fejlesztése s a tudományos munka megkönnyítése érdekében készítette nagy terjedelmű bibliográfiáit külföldi könyvtárak katalógusairól, s a magyar írók, tudósok életrajzi adatainak gyűjteményét. Ehhez járult a könyvtár, utóbb az egész múzeum meglehetősen nagy írásbeli adminisztrációjának végzése, s alkalmi feladatok, mint a múzeum költöztetése 1838-ban a régi épületekből a Ludoviceumba.

132 Egymaga, alkalmi segítőtársakkal, Horvát nem juthatott túl a felmerülő aktuális feladatok megoldásán. Nagyobb tervezetei — a lel28 Tanulmányok Budapest múltjából 433