Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

legkülönfélébb nyelveken írott történeti kútfők; kétezernél több olyan magyar vonatkozású munka, amely a Széchényi Könyvtárból hiányzott, köztük XVI—XVII. századi nyomtatványok is. Birtokában volt „minden magyar nyelvtan és szótár, a magyar történet s jog minden kútfői és segédeszközei, a magyar história litterariára oly mennyiségű anyag, mint sehol". Mindezt oklevelek, kéziratok, térképek egészítették ki.

124 Ezen túlmenőleg ismerte és használta a szorosan vett könyvtári szakirodalmat is: a külföldi könyvtárak közül egyedül a bécsi császári könyvtárban járt. de könyvtárában megvolt a legtöbb európai közkönyvtár s a főbb magánkönyvtárak katalógusa, s tudta, milyen elveket alkalmaznak Berlin, Párizs, London könyvtáraiban.

125 Birtokában voltak a könyvtártani írók művei is. Morhofius hires Polyhistora, minden XVIII. századi könyvtáros kézikönyve mellett könyvespolcain sorakoztak Struvius, Koeler, Legipont, Schelhorn, s természetesen a híres császári könyvtárnok, Michael Denis könyvtártani művei. A legrégibb irodalmat, Isidorus Hispalensis, Justus Lipsius, Richard Bury, Naudé s kevésbé neves szerzők kisebb-nagyobb műveit a XVIII. század elején megjelent Mader-féle gyűjteményekben szerezte meg. A modern anyagból Bbert és Schrettinger ekkor alapvető művei mellett megszerezte és használta az 1839-ben megjelent Constantin-féle francia Bibliothéconomie 1841. évi második kiadását.

126 A felsorolt irodalomból Horvát bő ismereteket szerezhetett az ó- és újkori könyvtárak történetére, könyvtárak létesítésének okaira és módjaira, a régi és ritka könyvekre és kéziratokra, a szükséges segédkönyvekre, a szisztematikus könyvtárrendezés elveire, s az eszményi könyvtárossal szemben támasztható követelményekre vonatkozólag. Könyvtárosi képzettsége valóban kora színvonalán mozgott, ha egyes modern kézikönyvek — mint Molbeché — nem jutottak is el hozzá, vagy ha nem méltatott is kellő figyelemre olyan nagy jelentőségű tervezetet, mint amilyen Schrettingeré volt. Nacionalizmus és könyvtári szakismeretek alakították ki Horvát fogalmait a nemzeti könyvtár céljáról és benne a könyvtáros feladatairól. A könyvtár céljának egyfelől a nemzeti vonatkozású anyag gyűjtését tekintette — mint az alapító, s mint a nádor is — a nemzet hasznára és dicsőségére; másfelől, túlmenve ezen az elsődleges célon, az összehalmozott anyag alapján történő tudományos munkásságot. Nemcsak a magyar anyag gyűjtését találta azonban szükségesnek; éppen a nemzeti cél érdekében hangsúlyozta külföldi művek megszerzésének fontosságát. Nézeteit 1819-ben fejti ki először, amikor Millert rá akarja bírni Széchényi soproni könyvtárának megtartására. Bűnnek tartaná — írja — ha a nemzeti könyvtárat megfosztanák nemzeti jellegétől, hiszen éppen ebben áll legfőbb dicsősége. A magyarok által és Magyarországról írott könyvek azonban a tudományos kutatás számára önmagukban nem elégségesek. Atyáink művei csak tiszteletre méltó töredékek. „Ránk maradt a feladat, hogy lerakjuk a szüárdabb alapokat; nekünk kell a falakat, s a nemzeti tudományos dicsőség egész palotáját felépítenünk." Ehhez pedig külföldi művek ezreit kell összegyűjtenünk, amiket a régi tudósok önmaguk számára nem tudtak megszerezni.

127 „Lelkem 432