Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

sének központi gondolatától áthatva, világnézetében nem sok hely jut a kor másik mozgatóerejének, a polgári, demokratikus irányú törekvéseknek; nemesi származása a nemesi életformától való teljes idegensége mellett is rányomja a feudális világrend elfogadásának, támogatásának bélyegét tudományos alkotásaira. Horvát lojális alattvalónak tartja magát, — bár erős nacionalizmusa, úgy látszik, gyanússá teszi őt a kormányzó körök egy része előtt. „Vagynak-e s lésznek-e a kormánynak az írói sereg között nálam hivebb emberei? azt nem... tudom. I,egalább munkáimnak minden soruk ifjúságomtól fogva illyes valamit lehelett" — írja egy elkeseredett levelében, amikor a kormányzat évekig halogatja rendes egyetemi tanárrá való kinevezését.

121 Állásfoglalását az is befolyásolhatta, hogy az uralkodóház tagjai közül éppen a magyar érdekekért az udvarral nemegyszer szembeforduló nádorral állott szoros összeköttetésben. Kétségtelen ugyanakkor, hogy megtaláljuk nála az uralkodó osztály bírálatának csíráit; fiatal korában éles szavakkal marasztalja el a főrangúak magyartalanságát, életmódját; máskor kikel a vagyonosak kultúrálatlansága ellen; a 30-as években pedig, úgy látszik, Széchenyi István művei vannak rá hatással, akinek írásaiból, bizonyára nem véletlenül, legszebb mondatként ezt tanítja hallgatóinak: „hol ember uralkodik önkénnyel, ott virág helyén ravatal terem a földön, és gyászol az egész természet".

122 Horvát nacionalizmusában, s kormányhű de némileg mégis kritikus magatartásában találhatjuk magyarázatát annak, hogyan volt lehetséges, hogy nemcsak József nádor bizalmát bírta, nemcsak a nemesség széles rétegei becsülték és tüntették ki olyan módon, amint magyar tudóst még soha, de a haladó szellemű egyetemi ifjúság is mesterének tekintette. A túlnyomóan nemesi származású diákság nem vette észre, vagy nem érezte lényegesnek professzora feudális korlátait, amikor a múlt dicsőségének hangoztatásával segítette elő a nemzet öntudatra ébredését. Mint Eötvös József írja: „ ... azon óriási honszeretet hatalma, mely a tudóst elragadta, elragadta tanítványait is, s elvonatkoztatva egészen tudományos érdemeitől, ha munkásságának ezen oldalát tekintjük, Horvát érdemeit a haza soha nem hálálhatja meg eléggé. Nem volt tanítóink között, kitől annyian tanulták volna a hazát szeretni."

123 Nacionalizmusa egyenesen predesztinálta Horvátot arra, hogy a nemzeti célkitűzéssel alakult könyvtár gondozója legyen. Személyének súlyához nem kis mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a nemzeti könyvtár kincseinek őrzője, s épp így a könyvtár megbecsültetését, értékét is fokozta, hogy olyan tekintélyes tudós gondozza, mint Horvát István. Személye a szakszerűség követelményeinek is messzemenően megfelelt. Jól ismerte, szerette a könyveket, s fizetéséből élő tudósnál páratlan méretű magánkönyvtárában — halálakor 25—30 000 műből, 60 000 kötetből állott — megvolt mindaz, amire tudományos munkájához szüksége volt, s amit a Széchényi Könyvtár anyagi vagy egyéb okokból nem tudott megszerezni: a nyugati és keleti nemzetek történeti, nyelvészeti és szótáríróinak munkái, az egyházi irodalom régi alkotásai, diplomatikai és numizmatikai művek, római és görög klasszikusok; a 431