Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

értelmiségi, aki a könyvtár nemzeti célkitűzéseit is magáévá tudná tenni, s ugyanakkor a ráháruló szakmai feladatok elvégzésére is képes, kevés van ekkor Magyarországon. Ezeknek a keveseknek egyike a Széchényi Könyvtár reformkori őre: Horvát István. III Az elszegényedett nemes családból, iparoskodó apától származó Horvát István a reformkori pest-budai értelmiség egyik legjelentősebb, legérdekesebb alakja. Bölcsészeti és jogi tanulmányok, Ürményi József országbíró fiai melletti nevelősködés után lesz az egyetem elnöki jegyzője s országbírói titkár. A főváros szellemi életében Horvát már fiatalon pozícióin jóval túlnövő szerepet tölt be, minden tudományos megmozdulásban való aktív részvétele útján. Tudományszervezői tevékenységén túl már a század első évtizedének végétől kezdve nyelvészeti és történeti tanulmányok szerzőjeként válik ismertté.

111 E fiatalkori tanulmányainak egyikét „Pest szabad királyi városnak régi Ofen német nevéről'' írja, s „Pest szabad királyi város nemes tanátsának és szorgalmatos polgárainak" ajánlja, „tisztelete és hála adatossága örökös emlékezetéül". A várost, „mellyben hét évig a tudományokban előbb menni iparkodott", Horvát nemcsak megszerette, de annak központi jelentőségével is tisztában volt. A tanulmány azon kívül, hogy jó történeti és nyelvészeti felkészültséggel tárgyalja a kérdést, magasztalja „a naponként inkább szépülő és messzebb kiterjedő" Pest várost, polgárai szorgalmát és értelmességet. Művével meg kívánja vetni „talpkövét. .. e két híres város Évkönyveinek". „Adja a Magyar Nemzet Istene, hogy egyesüljön a hajdan egy várost tevő mostani két város, s így egy roppant testben századokig hirdethesse Nemzeti Fönlétünket és Méltóságunkat!!!" — így fejezi be Horvát a tanulmányt, amelyet a város 2000 példányban nyomat ki, minden törvényhatóságnak megküld, szerzőjét 400 forinttal és 600 tiszteletpéldánnyal jutalmazva.

112 Ezzel a művel lép be a fiatal Horvát a pest-budai tudósok sorába. Magától értetődik, hogy végleges állást is a fővárosban keres magának. Érdeklődése a Széchényi Könyvtárhoz vonzza. Egyetemi hallgatóként már 1803-ban — mint maga írja „tudnivágyásból" — jelen van, amikor a Cenkről érkező könyvanyagot a szeminárium épületében rendberakják.

113 Miller Jakab Ferdinánd, az első könyvtáros, utóbb a múzeum igazgatója figyelmessé válik a könyvtárat kutatóként is gyakran látogató fiatalemberre, s már 1807-ben lépéseket tesz, hogy Horvát a könyvtárnál vagy az ekkor létesülő régiséggyűjteménynél állást kapjon.

114 Horvátnak azonban csaknem egy évtizedet kell várnia: hiába nevezi ki az alapító Széchényi, állását csak a nádori kinevezés után, 1815 decemberében — 31 éves korában — foglalhatja el.

115 Korábbi állásait a nádor engedélyével, tekintettel a könyvtárőr csekély fizetésére, kineveztetése után is megtartja, s úgy látszik, csak 1818-ban kezd hozzá a könyvtári munkához. Miller ekkor elismeréssel ír róla a nádornak: míg a különféle jogcímeken távol levő többi múzeumi őr helyett neki 429