Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

árumegállítása már hanyatlóban volt. A királyi székhely elköltözött a városból, a vásárvámot pedig Győrben és Taton is meg lehetett fizetni. Igaz, hogy Kun Iyászlónak ez a rendelkezése 1288-ban kelt, de aligha lehet vitás, hogy a káptalan a már korábban beálló változások ellen keresett orvosságot 1288-ban, tehát abban az időpontban, amikor átmenetileg ismét jó viszonyban állott a királlyal. A káptalannak nem volt fontos, hogy a vásárvámot Esztergom városában szedje; nyilván más lett volna a helyzet, ha a vásárvám a polgárok birtokában lett volna. Ugyanakkor a fellendülő nyugati kereskedelem Győrön át Fehérvár felé vette az irányt, és ez emelte Győr fontosságát olyan arányúra, hogy a város árumegállítójogot kaphatott.

189 Külkereskedelmünk azonban sem 1271ben, sem 1291-ben nem volt még olyan erős, hogy Budán kívül még egy árumegállítást kifejleszthetett volna. Amikor 1312 után Bécs árumegállítása ténylegesen életbelépett, s a belső viszonyok ismét konszolidálódtak, akkor Károly Róbert gazdaságpolitikája a Nagyszombat—Buda útvonalat részesítette előnyben. És ez az 1336-i intézkedés nemcsak az egész nyugati magyar külkereskedelem irányát változtatta meg, hanem Buda tényleges egyeduralmát is elismerte és Esztergom árumegállítását kikapcsolta.

190 A mesterségesen elsorvasztott bécsi útvonalon fekvő Győr és Pozsony árumegállítása ebben a korban nem erősödhetett meg. Ez a fejlődés az oka annak, hogy Pozsony ténylegesen csak 1402-ben kezdte meg az árumegállítás gyakorlását, amikor erre Zsigmond királytól privilégiumot kapott.

191 A XIV. század elején fejlődő külkereskedelmünk eszerint az öt város közül csupán háromnak, Budának, Kassának és Iyőcsének árumegállítását mozdította elő. Forma tekintetében nincs különbség az öt privilégium között. A „forma, melyben a város az árumegállító jogot kapta, még elég határozatlan és primitív",

192 s ebből a szempontból nincs különbség az öt privilégium között. A XIV. század végéig látszólag nem volt szükség arra, hogy nálunk is a nyugatiakhoz hasonló bonyolult előírásokat alkalmazzanak. * Korai városaink királyi birtokokon keletkeztek, földesuruk a király volt. A király mint földesúr elidegeníthette a telepet. így tett II. András, amikor 1212-ben Óbudát teljes egészében a budai prépostnak adományozta.

193 Elajándékozhatta a király a város egyes részeit, vagy a városban fekvő haszonvételeit is. Ezen a réven jutott a fehérvári káptalan Fehérvár, a győri és veszprémi püspök Győr és Veszprém egy részének birtokába, ezen a réven tartott igényt a pannonhalmi apát a pozsonyi, a pilisi apát a győri vám jövedelmének egy részére. A XI—XII. századi viszonyok átalakulása a XIII. századi városprivilégiumok kiadása után sem szűnt meg a király földesurasága a várossá emelt telep felett. Ékes bizonyítéka ennek Nyitra 1288-i eladományozása,

194 vagy a szepesi városok elzálogosítása. A várossá emelt telep és a király mint földesúr közötti viszony mégis átalakult, s ez az átalakulás a városprivilégiumokban nyomon követhető. 42