Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

oklevélgyűjteményekre, kódexekre, írástörténetre, a nótáriusi intézményre, a régi időszámításra s a címerekre vonatkoznak. Winkler a statisztika, Brezanóczy a magánjog köréből tesz fel kérdéseket.

71 E kérdések szerint a könyvtárosnak egymással kevéssé összefüggő s részben munkájától is meglehetősen távol eső szaktudományok birtokában kell lennie. Az 1825. évi országgyűlésen a múzeum állapotáról beterjesztett hivatalos jelentés értelmében ugyanis a könyvtáros feladata az, hogy az anyagot gondozza, rendezze és kiegészítse; jegyzéket vezessen az új szerzeményekről; kalauzolja a gyűjteményt látogató idegeneket, kiszolgálja az olvasóközönséget, végül készítsen tudományos dolgozatokat, amelyeket akár a múzeum kiadásában megjelenő Acta Museiban, akár máshol publikáljon.

72 E feladatok jó része nem igényli azt a sokoldalú képzettséget, amelyet a concursus vizsgakérdései követeltek meg. Ezt átlátva javasolta később Horvát, hogy adjunktus helyett inkább scriptort — írnokot — vagy kancellistát — íródeákot — nevezzenek ki a könyvtárhoz. Úgy vélte, hogy az adjunktusok „már elnevezésük folytán is vonakodnak attól, hogy mechanisztikus munkákkal foglalkozzanak"; s ha a könyvtár gyarapodásának összeírásával maga a könyvtáros foglalkozik, nem tud megfelelni magasabb, tudományos feladatainak.

73 E könyvtári segéderőkkel szemben érvényesülő követelményeket Horvát részletesebben is fejtegeti felterjesztéseiben. Rámutat a scriptor és kancellista állásának különbözőségére — az alapítólevél és a nádori leiratok ugyanis felváltva emlegetik őket. Szerinte a könyvtári scriptor állása — Európa nagy könyvtárainak gyakorlatát tekintve — lényegében tudományos munkakör; nagyjából egyenértékű azzal, amit korábban adjunktusnak neveztek. Ennek megfelelően a scriptortól — tudományos érdemeken kívül — könyvészeti-könyvtártörténeti (Bücherkunde, bibliographia universalis), tudománytörténeti (história literaria patriae), diplomatikai vizsgát kívánna, valamint a régi írások és oklevelek olvasásában való jártasságot. A kancellistai állás színvonala alacsonyabb, de még mindig jóval magasabb, mint más intézményekben, ahol a kancellistától azt kívánják csak, hogy másolni tudjon. Horvát nem tartja alkalmasnak a kancellistai állásra sem azokat, akik még nem fejezték be tanulmányaikat, sem azokat, akik egész életüket gazdasági vagy hivatali tevékenységben töltötték. Nem kíván ugyan ehhez tökéletes tudományos képzettséget, de megkívánja a tudományos erudició alapelemeit, amelyeket a könyvtárban az őr irányítása mellett köteles tovább fejleszteni. Formai követelményként a filozófiai és jogi kar elvégzését, a latin, magyar és német nyelvtudást, régi írások, oklevelek olvasását jelöli meg.

74 A magasfokú követelmények természetesen nehéz feladattá tették az állások betöltését. A jelentkezők elbírálásával a nádor Horvát Istvánt bízta meg, aki minden esetben a legmagasabb mértéket alkalmazta, mivel — mint írta — nem volna semmi sem veszélyesebb a múzeum gyarapodására, virágzására, mint ha ezt a fenséges intézményt, melytől a literátus Magyarország kultúrája, tisztessége függ, meg nem felelő személyek gondoznák.

75 4 23