Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

II Ahhoz, hogy a könyvtárosság a reformkori Pest-Budán valóban társadalmi tényezővé váljék, a könyvtárosok anyagi helyzetének lényeges javításán túlmenőleg kezdettől fogva szükséges lett volna a társadalom szélesebb rétegeinek aktív, a könyvtárnak a társadalmi fejlődés előrevitelében felhasználható, konkrét jelentőségét felismerő, abból származó támogatására is; arra, hogy a könyvtár nemcsak mint könyvek gyűjtője és valamelyes rendszerezője, legjobb esetben bemutatója szerepeljen a társadalmi köztudatban, hanem arra is, hogy egyfelől a munka tartalma, másfelől az anyag felhasználása, a nemzeti-polgári fejlődés szolgálatába való állítása iránt is érdeklődés mutatkozzék. Jellemző, hogy ez csak jóval később, már korszakunk vége felé, e követelések politikai síkon történt kifejlődésének idejében fog jelentkezni; akkor, amikor Horvát munkássága már ráirányította a közvélemény figyelmét a könyvtárban rejlő lehetőségekre. így érthető, hogy a könyvtári belső munka kezdetben csak a legszűkebb adminisztratív-tudományos szakkörök gondja marad. A megürült állásokra nem is pályáznak sokan: mindössze néhány tudományos érdeklődésű, más pályán működő vidéki értelmiségi reméli azt, hogy a könyvtárban hajlamainak megfelelő állást nyerhet. De hogy e hajlamok, a valóságos igény, s a modern könyvtári szakszerűség ekkori fogalmai még milyen távol állanak egymástól — ez az alábbiakból fog kitűnni. A kor külföldi szakirodalma még ezekben az években is a tudományok valamennyi ágára kiterjedő, többé-kevésbé polihisztorikus műveltséget kívánt meg a könyvtárosoktól. Ebért, Schrettinger, Molbech az ókori és modern, keleti és nyugati nyelvek tudását éppúgy megkívánja, mint valamennyi tudományszak átfogó ismeretét; különös hangsúllyal természetesen a tudományos irodalom történetére, s általában könyvészeti és könyvtörténeti vonatkozású ismeretekre. A pesti egyetem tanárai által összeállított tudományos könyvtárosi követelmények elhatároltabbak, a külföldi elképzeléseknél józanabbak, bár így sem kevesebbet kívánnak, mint öt tudományszak alapos ismeretét. 1822-ben a nádor az adjunktusi állás betöltésére concursust rendel el. Az útmutatásai alapján Miller által fogalmazott pályázati hirdetmény szerint a pályázóknak bibliográfiai, magyar történeti, diplomatikai, statisztikai és jogi vizsga letétele mellett igazolniok kell, hogy a szépművészetek, valamint a többi tudományszak területén is jártasak, hogy az egyetemen filozófiai tanulmányokat folytattak, s hogy a latin, magyar és német nyelvben egyaránt otthonosak.

68 A vizsgáztatóbizottság tagjai — Schedius, Schwartner, Keresztury József, Winkler Márton, Brezanóczy Ádám egyetemi tanárok — 10—10 kérdést írnak össze; ezekből a nádor választ ki egyet-egyet, amelyekre a jelentkezőknek válaszolniok kell.

69 Schedius kérdései a magyarországi tudománytörténet (história literaria) és a bibliográfia körét foglalják össze.

70 Keresztury magyar történelmi kérdései nagyrészt középkori, elsősorban őstörténeti és X—XI. századi vonatkozásúak. Schwartner diplomatikából vizsgáztat. Tételei 422