Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

val szemben támasztottak, a fizetés megállapításánál nem jöttek tekintetbe; a helytartótanácsi, kamarai szolgák évi 200—300 ezüst forintért végezték kevésbé felelősségteljes és bonyolult munkájukat.

59 A múzeum dolgozóinak anyagi helyzetéről alkotott képünk hiányos lenne, ha nem vizsgálnánk meg: mi lett a sorsa a munkaképtelenné vált tisztviselőnek vagy hátramaradó özvegyének és gyermekeinek. A nyugdíj kérdése e korszakban nem volt kielégítő módon szabályozva; mindazok számára, akik fizetésből éltek, az öregkor nem a megérdemelt nyugalmat, hanem új gondok beköszöntét jelentette a Habsburg-birodalom egész területén.

60 Nyugalomba vonulás, nyugdíj clZclS cl reformkor folyamán nem történik a múzeumban, de az özvegyek sorsának kérdését a nádor igyekezett valahogyan megoldani. Az 1816-ban meghalt természettudományi őr özvegye nem kap ugyan nyugdíjat, minthogy férje csak hat évig működött a múzeumban,

61 Miller özvegye azonban már részesül, igaz mindössze évi 200 forint nyugdíjban; 62 Haliczky özvegye pedig, aki férje halála után visszatér németországi szülőföldjére, 800 ezüst forint végkielégítést kap.

63 Zimmermann könyvtári szolga halálakor felvetődik a szolgák nyugdíjának kérdése. A nádor ekkor kijelenti ugyan, hogy „illyen pensioforma fizetésekre a szolgáknál nem ereszkedhetik",

64 de egy évi fizetést s a lakásban való megmaradást engedélyez a nyolcgyermekes özvegynek;

65 amikor azonban a régi épületek lebontásakor Zimmermanné elveszti lakását, évi 50 forint segélyt juttat számára, tekintettel arra, hogy az özvegy az árvíz alkalmával részt vett a mentésben.

66 A múzeum másik két gyűjteményében dolgozó tisztviselők és szolgák anyagi helyzete a könyvtárosokéhoz volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy közöttük nem akadt Horvát István: a természettudományi táron dolgozó néhány jó szakember mellett a régiségtárat haláláig gondozó Haliczkynak nemcsak tudományos működése teljesen jelentéktelen, de egykorú adatok és nyilatkozatok munkakerülő, pénzsóvár, összeférhetetlen egyéniségnek is festik,

67 úgyhogy, amikor 1836-banaz országgyűlésen valaki az ő nevét is felveti Horváté mellett, a követek gúnyos nevetéssel utasítják vissza a jutalmazására vonatkozó javaslatot.

68 A könyvtárőri, múzeumőri pálya így anyagi síkon a reformkorban kevesebbet jelentett a közhivatalnoki színvonalnál, s az anyagi nehézségek mind a könyvtárosi pálya fejlődését, mind a könyvtári munka zavartalanságát meggátolták. A múzeumi-könyvtári munka megfelelő anyagi s egyben társadalmi megbecsültetése intézményesen még nincsen biztosítva. A szűkreszabott kereteket csak az átlagon felüli érdemek tudták áttörni. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy Horvátot helyzeti tényezők is segítették: működése az ország központjában létesült, a főváros és vidék értelmisége, nemessége által egyaránt nagyra értékelt intézményben szükségképpen irányította rá a figyelmet. 421