Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

amely megfeledkezik tudósairól. A rendek célja e rendkívüli fizetéssel az, hogy Horvát házi gondjaitól felmentve egészen hivatali és közérdekű munkáinak szentelhesse magát. Az összeget Horvát mint könyvtári őr nyeri el; tetszésére bízzák, hogy emellett többi hivatalait is meg kívánja-e tartani.

51 A következő évben Horvát elnyeri a professzori kinevezést, és életének utolsó évtizede ismét mentes az anyagi gondoktól, bár különösebb jólét sem lesz osztályrésze. Adósságait törleszti, s hatalmas könyvtárát gyarapítja, amelynek elhelyezéséhez szükséges nyolcszobás lakásáért 800 forint évi házbért fizet. Élete végén megállapítja, hogy 46 év alatt — kora ifjúsága óta — 150 000 forintot költött könyvtárára, amely ínsége, nyomorúsága közepette egyetlen öröme volt. Ami ezen kívül fennmarad utána, ehhez képest nem valami sok: ingó és ingatlan javainak eladása után három gyermeke fejenként 46 aranyat és 3250 ezüst forintot kap kézhez.

52 A könyvtár megvételére országos mozgalom indul; a múzeum 1852-ben köti meg a szerződést örököseivel, akiknek 60 000 ezüst forintot fizet kamatozó kötelezvényekben.

53 Horvát anyagi helyzete — a nehézségek ellenére is — végső fokon kedvezőbb volt tehát, mint legtöbb értelmiségi kortársáé. Utóda, Mátray Gábor azonban ismét csak a régi 800 forintos fizetéssel kezdte meg őri tevékenységét, ami annál súlyosabban érinthette, mert napidíjasként 1088 forintot keresett. Nehéz helyzetében Mátray meglepő kéréssel fordul Széchényi Lajoshoz, akinek 1827-ben tett alapítványa kamataiból évi 400 forint a könyvtár gyarapítására, 100 forint az őr fizetésének javítására szolgált. Kijelenti, hogy a 120—130 000 kötetnyi könyvanyag rendezéséig nem állapítható meg, milyen munkák vannak meg a könyvtárban, s máris előfordult, hogy duplumokat szereztek be. Javasolja, hogy az újjárendezés befejeztéig fordítsák meg az eddigi arányt: 100 forintot fordítsanak kéziratok bekötésére és vásárlására, 400 forintot pedig juttassanak a könyvtárőrnek mindaddig, míg az új fizetésekről az országgyűlés nem intézkedik. Mátray elismeri, hogy javaslata egoizmusra vall, de nehéz helyzetére, éjjel-nappal a könyvtár és múzeum érdekében kifejtett munkásságára — ő látja el a múzeumi titoknok tisztét is —, és Horvát sokkal jobb anyagi helyzetére hivatkozik.

54 Széchényi megütközik a kérésen és Majláth György országbíró tanácsára — a nádor ekkor már nem él — elutasítja Mátrayt.

55 Ha már a tisztviselők helyzete is nehéz volt, a múzeumi szolgák inkább csak tengődtek, mint megéltek fizetésükből. Évi járandóságuk 240—300 váltó forint között mozgott, ehhez járult az egy szobától egészen öt szobáig terjedő természetbeni lakás az egészségtelen, féligmeddig romos épületekben.

56 1830-ban, a rendkívüli télre való tekintettel írt segélykérelmükben arról panaszkodnak, hogy családjuk a hideg és a nélkülözés miatt megbetegedett, bútoraikat fűtik el s adósság felvételére kényszerülnek. Helyzetüket olykor 80—100 forint segély, olykor hosszú időn át levonásra kerülő előleg enyhíti.

57 Előmenetelre, tizetésjavításra nincsen kilátásuk; egyedül a könyvtári szolga részesül az 1838. évi árvíz után a mentés körül szerzett érdemeiért évi 60 forint fizetésemelésben.

58 Azok a különleges követelmények, amelyeket a könyvtári szolgá420