Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444
hogy a múzeumnak s ezen belül a könyvtárnak szilárd hivatali keretek között történő működését biztosítsa. A két fél közül a nádor a pontosabb hivatalnok: utasításai rendszerint néhány nap leforgása alatt követik a felterjesztéseket, leirataira viszont gyakran több hónapos késedelemmel kap választ. A nádor komoly igyekezetet fejt ki, hogy a hivatalok bürokratikus működésétől idegen tudósembereket hivatali rendre szoktassa. Rendezteti a múzeum irattárát, gondoskodik a számadások szabályszerű elkészítéséről. A hivatali jellegű működést van hivatva az az intézkedés is biztosítani, amely szerint a múzeum őreinek havonta ülést kell tartamok, ahol a múzeumot illető valamennyi kérdést megtárgyalják. A tisztviselők feladatkörének pontos meghatározására a nádor később ügyrend készítését rendeli el — ezt a megbízatást azonban Horvát elhanyagolja. 22 A még Miller által készített ideiglenes szabályzatok alapján működő intézmény azonban így is országos érvényű közhivatali funkciókat tölt be, elsősorban mint a korábbi keletű, de a Széchényi Könyvtár fennállása óta különös gonddal szorgalmazott kötelespéldány-beszolgáltatás központja. A rendelkezés nehezen, hiányosan valósul meg, de máris hozzájárul a főváros kulturális központtá fejlődéséhez, PestBuda központi voltának tudatosításához. A nádorral való állandó kapcsolat mellett a könyvtár és a Széchényi-család kapcsolata Miller és Széchényi Ferenc halála után gyorsan elsorvad. A könyvtárőri és írnoki állás betöltésénél Széchényi I,ajos szerepe már csak formális. 1846-ban ő jelöli ugyan a kérvényével hozzá forduló Mátrayt, mint a család volt nevelőjét, Horvát megürült helyére, 23 a kilenc éve a könyvtárnál működő Mátray kinevezése azonban úgyis magától értetődő. A nem sokkal előbb alkalmazott szolgának kinevezéséhez csak jóváhagyását kérik ki. 24 Arra a kérdésre, hogy az ilyen módon állami tisztviselőkké vált könyvtárosoknak milyen társadalmi pozíciót sikerült elérniök, hogy egyáltalán megvolt-e az intézményes lehetősége annak, hogy súllyal bíró társadalmi tényezőkké váljanak — anyagi helyzetük vizsgálata ad feleletet. A könyvtári tisztviselők fizetésüket Széchényi Ferenc alapítólevele értelmében az egyetemi alapból nyerték. A fizetések a reformkor folyamán úgyszólván állandóan szabályozásra szorultak. 1803-ban Miller könyvtárőri fizetése évi 600, az írnoké 400 forint lesz; ezenfelül természetbeni lakásuk elkészültéig évi 200, illetve 100 forint lakáspénzt utalnak ki számukra. A következő években Millernek többször is sikerül fizetésemelést kieszközölnie, ugyanakkor azonban a pénz értéke állandóan csökken. 1811-ben azután, amikor a papírpénz értéke egy ötödére száll le, a múzeumiak — mint a többi hivatalnok — ötszörös fizetést kapnak, s a továbbiakban a nádor a múzeum igazgatójává kinevezett Millernek — papírpénzben — évi 2000, az őröknek 1200, a scriptoroknak 800, a kancellistáknak 600 forint évi fizetést állapít meg. A pénzbeli juttatást természetbeni lakás, tüzelőfa és világításra szolgáló viasz egészíti ki. Az 1815-ben kinevezett Horvát fizetése azonban — elvben ideiglenesen — csak 1000 váltóforint lesz, 1816-ban pedig Kovachichot évi 500 váltóforint fizetéssel nevezik ki adjunktussá. 25 416
