Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

foglalkozni velük".

16 1828-ban is a társadalom részvétlenségéről, s az ezzel összefüggő anyagi nehézségekről panaszkodik Horvát: „A Múzeumnak annyi jövedelme nintsen, hogy bennünket fizethessen; mások a pénz szűkéről panaszolkodnak; a legnagyobb rész pedig, mint a barmok, eszik, iszik, alszik s. a t. Kevés szép és művészi érzés találtatik még mi közöttünk."

17 A tudományos pálya kilátástalansága veszi el Kovachich József Miklós kedvét is a könyvtárosságtól. Kijelenti a nádornak, nincsen kedve a tudományokhoz, „minthogy igen sok példából nyilvánvaló, hogy nálunk a tudományok művelése semminő becsben sem áll, sőt megvetik és végső vagyoni romlásba dönt". Apja, a magyar jogtörténetírás és a tudományos forráskiadás megteremtője, 44 évi fáradhatatlan munka árán sem tudott alárendelt helyzetéből kiemelkedni. Tudományos munkálkodás nélkül pedig a múzeumban dicstelenül szerepelne.

18 Nézeteit megismétli néhány évvel később benyújtott lemondásában: „ebben a hazában terméketlen a tudomány mezeje", s a haza fiai nem méltányolják a tudományos törekvéseket.

19 Mindazoknak az értelmiségieknek tehát, akik ezekben az években az alakuló múzeum és könyvtár szolgálatába állanak, a konkrét megélhetés biztosítása mellett — nem utolsósorban az általuk képviselt ügy érdekében is — megfelelő társadalmi súlyt és tekintélyt is kell szerezniük. Ezt a törekvést hosszú ideig — jellemző módon — az a körülmény könnyítette meg, hogy a könyvtárőr, múzeumőr nem volt egyszerűen tudósnak tekinthető; a könyvtár egyben hivatal is volt, vagy legalábbis útban volt a hivatalláválás felé: egyike volt a főváros közintézményeinek, s alkalmazottai legalább annyira az itt működő nagy létszámúhivatalnoki gárda tagjai voltak, mint amennyire tudósok. A könyvtár és múzeum közhivatali jellegét elsősorban a Széchényi Ferenc alapítólevelében kikötött nádori fennhatóság biztosította. Az első években ugyan a nádor mellett a helytartótanács és a kancellária is intézkedik könyvtári ügyekben, de 1807-ben, a Nemzeti Múzeum megalapításával megkezdődik a nádor kizárólagos irányító szerepe a könyvtár életében is. Az ő energikus támogatásával jönnek létre a múzeumi gyűjtemények, s a múzeum pénzalapja is. Az újonnan létesített gyűjtemények őreinek kinevezéséhez Széchényi Ferencnek természetszerűleg nincsen köze. Ennek a fejlődésnek kapcsán szorulnak háttérbe Széchényi jogai a könyvtárosok kinevezése körül is, s ezzel eltűnik az egyetlen körülmény, amely a könyvtár közintézmény-jellegét még csorbíthatta volna. Az ország fővárosában működő, országos jellegű intézményhez már nem illettek a feudális megkötöttségek. A tisztviselők a nádori irodán teszik le a hivatali esküt.

20 Neveiket a hivatalos sematizmus is felsorolja. József nádor haláláig — tehát 40 éven át — viselte gondját a Nemzeti Múzeumnak. Ritkán múlt el hónap, hogy ne látogatta volna meg a gyűjteményeket vagy később az építkezést.

21 Nagy terjedelmű hivatalos levelezést folytatott a múzeum igazgatójával vagy a megbízott igazgatóval. Figyelme nemcsak a személyzet, gyarapodás, elhelyezés valamennyi kérdésére terjedt ki; javaslatai és rendelkezései útján arra is törekedett, 415