Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

Könyvtár reformkori könyvtárosainak, s példájukon keresztül bizonyosvonatkozásokban az egész tudományokkal foglalkozó pest-budai értelmiségnek társadalmi, tudományos és nemzeti jelentőségéről. íj . A Nemzeti Múzeum a reformkorban csekély számú könyvtárosi és muzeológusi gárdát foglalkoztat. Mindössze 21 azoknak a száma, akik 1848-ig mint kinevezett, tudományos képzettségű alkalmazottak rövidebb-hosszabb ideig a három gyűjtemény valamelyikénél működnek, közülök kilencen a könyvtárnál. A tisztviselők egy része csak rövid ideig működik. Míg Miller Jakab Ferdinánd 1802. évi kinevezésétől 1815-ig gondozza a könyvtárat — 1812-től haláláig a Nemzeti Múzeum igazgatói tisztét is ellátva -—, s míg az 1815-ben kinevezett Horvát István 1846-ban bekövetkező haláláig áll a könyvtár élén, addig Petrovics Ignác, az első írnok két és fél évi, utódja, Gruber Károly Antal egy évi szolgálat után távozik. Utána Strázsay József hat évig szolgál; az 1808-ban kinevezett Haliczky Antal, mint a múzeum harmadik hivatalnoka, ugyancsak hat évig, míg 1814-ben a régiségtár első őrévé nem nevezi ki a nádor. Az 1810-től kezdve írnokoskodó Kutsera János 1812-ben a természetrajzi gyűjtemény segédőre lesz; az 1816-ban adjunktussá kinevezett Kovachich József Miklós pedig 1821-ben lemond állásáról. 1821 és 1846 között a könyvtár egyetlen őre a nyelvész és történettudós, utóbb egyetemi tanár Horvát István; csak 1846-ban, az ő halála után nyer kinevezést a néhány éve mellette napidíj askodó Mátray Gábor.

13 Az új intézmény az értelmiség számára minden más körülménytől függetlenül azért is jelentős, mert növeli azoknak az intézményeknek különben még csekély számát, amelyek tudományos vagy tudományos jellegű munkáért megélhetést biztosítanak. Elég szánalmas megélhetést: a tudományoknak szentelt élet általában nyomorult anyagi körülményeket és ezzel együtt csekély megbecsültetést jelent ekkor. Ezzel a könyvtár alkalmazottai is tisztában vannak. „Közönséges panasz — írja naplójába a fiatal Horvát István 1805-ben — hogy nyomor, baj háborgatja nemzeti földünkön a tudós és tanító embereket, kiknek úgyszólván nem jobb sorsuk a présben öszvesajtolt pór ember szerencséjénél. Ha tanítanak, holtig csekély fizetéssel tanítók maradnak; ha a tudományok virágoztatásukért fáradoznak, bolondoknak, tébolyodott aknák tartatnak."

14 Ferenczy János néhány évvel később azt ajánlja Horvátnak, hagyjon fel törekvésével a tudományos pályára, vállaljon inkább ügyvédséget: „. . . a kis vagyonra ezen úton szert tehetsz, úgy is jobban szolgálhatsz Hazádnak a Tudományok által is, mint ha oktató székben tűnődnél üres erszény s fanyar kenyér mellett."

15 Horvátot könyvtári állása elfoglalásakor magas állású férfiak figyelmeztetik, hogy inkább gyakorlati pályát válasszon, minthogy „a tanult emberek sorsa Magyarországon igen-igen nyomorúságos; s a tudományok még nem jutottak el a magyaroknál arra a fokra, hogy jó képességű elméknek érdemes legyen 414