Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

elmúlt századok történetének feltárása nem haladhat előre a régészeti anyag, régi pénzek, érmek, „talált kincsek" s más tárgyi emlékek tanulmányozása nélkül — ezeknek őrzése, meghatározása a régiséggyűjtemény feladata lesz. Végül a magyar múlt egészének, politikai és kultúrtörténetének, irodalmának ismerete nem épülhet másra, mint a régmúlt és közelmúlt magyar vonatkozású nyomtatványainak, ismeretlen adatokat tartalmazó kéziratainak összegyűjtésére, használhatóvá tételére, tudományos feldolgozására. A muzeológusok, könyvtárosok munkája ilyen módon a nemzeti tudomány fejlődése alapjainak biztosítása. Ehhez a fő feladathoz csatlakozik egy másik, nem kevésbé fontos: az összegyűjtött anyag bemutatása az érdeklődő közönségnek, ezáltal a nemzeti irányú műveltség gyarapítása, s egyben a nemzeti öntudat megszilárdítása. Ez az utóbbi követelmény a könyvtárra is épp úgy vonatkozik, mint a másik két gyűjteményre: a könyvtár egyben könyvmúzeum is; a könyvek ezrei, a régi nyomtatványok, kéziratok az olvasók igényeinek kielégítésén kívül épp úgy szolgáltak muzeális célokat, mint a régiségek vagy az ásványok. Ez a két körülmény teszi jelentőssé a reformkorban az új gyűjteményeket, köztük a könyvtárat is, s nem méreteik; a könyvtár állományát még 1821-ben is csak 10 000 kötetre becsülik, szemben az Egyetemi Könyvtár 60 000 kötetével, s 10 000 kötetes magánkönyvtár több is van ekkor Pest-Budán.

12 Csakhogy míg az Egyetemi Könyvtár nem a magyar múltra, hanem a tudomány általános fejlődésére hivatott fényt deríteni, s könyvanyaga az egyetemi oktatás igényeinek felel meg, addig az adott korszakban a Széchényi Könyvtár fontosságát nemzeti jellege szükségképpen megnöveli. Az új intézmény célkitűzése tisztviselőinek is számuknál nagyobb jelentőségű, s jó vagy rossz könyvtári munkájuktól független helyet biztosít: ők a születő nemzeti kultúra első intézményes hordozói. Ami a korszak fejlődésének másik tengelyét, a polgári irányú törekvéseket illeti — ebben a vonatkozásban a Széchényi Könyvtár természetszerűleg csekélyebb szerepet játszik. Nemzeti szempontból rendkívül jelentős célkitűzése — a magyar vonatkozású könyvanyag gyűjtése — lehetetlenné teszi számára, hogy a nyugati haladó szellemi áramlatok, a polgári tudományosság, vagy az előrehaladottabb természettudományok közvetítője legyen. A könyvtáros hivatalából folyó feladata tehát az, hogy közvetve, a nemzeti vonal erősítésével szolgálja a polgári fejlődést, amelynek egyébként szakszerűséget megkívánó feladataiból, társadalmi helyzetéből kifolyólag maga is részese. Fentieknek megfelelően tanulmányunkban három kérdéscsoportra keressük a választ: milyen társadalmi-anyagi helyzetben éltek a Széchényi Könyvtár reformkori könyvtárosai, mint a pest-budai értelmiség egy kis csoportja; milyen szakszerű követelményeket támasztottak velük szemben, megvolt-e a lehetősége annak, hogy ezeknek meg is feleljenek, s mennyiben járultak hozzá e követelmények a könyvtárosi pálya fejlődéséhez; — végül, hogy kik voltak ezek a könyvtárosok, milyen eszközökkel kívánták megoldani feladataikat, s milyen eredményeket értek el. Mindezek megvizsgálásával alkothatunk magunknak képet a Széchényi 413