Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

gróf Batthyány L,ajos őmlga 50 akó bort ajánlott s a polgármester urat az átvételre felszólította". Két hónappal későbbi számában (április 9.) azt olvassuk, hogy a pesti nőegylet a lipótvárosi Hetz-féle épületben

48 ismét elkezdte a „szegényeknek hetenként kétszer a meleg étel s kenyér kiosztását, hol kétszázan felül szoktak megjelenni". Kétszáz szegény, amikor Kossuth számítása szerint tízezer a rászoruló szegény családok száma. Családonként csak négy személyt számítva is, negyvenezer rászoruló, s ezeknek alig félszázaléka jut ingyenes ebédhez, hetenként kétszer. Ha a napszámos történetesen nem családos ember, hanem legény és így nem is vezet külön háztartást, s nem is tartással szegődik a munkaadóval, hanem keresetéből vendéglőbe akar étkezni, ugyan mennyiért kap ebédet? Schams könyve szerint a szerényebb pesti vendéglőkben, mint amilyen a „Fehér Bárány", a „Trombitás", az „Elefánt", a „Grif", a „Csillag", a „Retek", a „Három szív", a „Vörös kereszt" a Váci utcában, vagy az ugyancsak „Grif"-nek nevezett, valamint a „Fehér ló" a Hatvani (mai Kossuth Lajos) utcában, a „Három rózsa", a „Két medve", a „Fehér farkas" a Soroksári utcában, jó és bőséges ebédet kap a vendég 1—2 forintért. Megjegyzi azonban, minden bővebb magyarázat mellőzésével, hogy vannak Pestnek olyan korcsmái is, ahol még ennél olcsóbban is lehet étkezni.

49 Feltételezhetjük, hogy a napszámos emberek nem a felsorolt, Schams szerint a legszerényebb kategóriába tartozó vendéglőkbe jártak ebédelni, mert a Schams szerint olcsó, 1—2 forintos ebéd a napszámosok zömének napszámbéréhez képest túl drága. Hiszen 1820-ban az általunk ismertetett iparoskategóriák közül csak a kővűves-, ács- és cserepeslegények kerestek 1 forintot egy napi munkájukért, a mezőgazdasági és szőlőmunkások két napig is dolgozhattak azért, hogy keresetükért egyszer jól lakjanak a szerény pesti vendéglők egyikében. Mennyibe kerülhetett akkor egy ebéd egy elsőosztályú vendéglőben (Schams is így határozza meg a legelőkelőbb pesti vendéglőket): a „Magyar Király"-ban (Színház téren) vagy a „Hét választó"-ban (Váci utca), a „Fehér hajó "-ban (azonos nevű utcában), ahol vásár idején 4—5 forint volt a vendégszoba napi ára? A pesti vásárra érkező vidéki földesúr vagy kereskedő annyit fizetett ki egyetlen napi szállásdíj fejében, mint egy szőlőmunkás egész heti keresete. A szegény napszámosok bizonyára nem járhattak ilyen árak mellett vendéglőbe étkezni, hanem vagy — ha házasok voltak — otthon ették meg feleségük főztjét, vagy tartással szegődtek a munkáltatóhoz. Gyakran olvasunk forrásainkban arról is, hogy korcsmákban verik el keresetük egy részét. A Hetilap, az Iparegylet lapja 1846. július 17-i számában ezzel kapcsolatban az alábbiakat írja: „A munkások fizetésének napja, mint a Lloyd újságja ajánlja, ezentúl ne szombat, hanem hétfő legyen. Ha szombaton adatik ki a. hetibér, a vasárnapi dáridózás legtöbbnyire kibűvöli azt a zsebből egészen, hétfőn pedig már adósság, rovás kezdődik. Az indítvány szerint a költe396