Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

ára 4 Frt 45 v.kr., egy véka kisütési költségekre adjunk hozzá 1 frt 15 v.krt; — több mint elég sok. — Egy vékából négy kenyér kerül 6 v.frt-ba tehát egy kenyér 1 frt 30 v.kr-ba. A szegény ember pedig három forinton veszi. Ezen kell segíteni. Módot kell, módot lehet gondolni, hogy a szegény embernek adassék kenyér, nem ajándékba, nem alamizsnaképen, hanem pénzért, melyet véres verejtékével keresett, de adassék neki azon áron, amelybe a gabona árával arányba áll, adassék kár nélkül, de nyerészkedés nélkül is . . . ." A cikk ezután külföldi, elsősorban párizsi példára hivatkozik. Ott a város mérsékelt áron ad a népnek gabonát, és ezt az árat nem növeli, bármennyire növekedjék is a gabona piaci ára. Javasolja ezért, hogy a két város írassa össze a legszegényebb, a napszámból élő családokat, vegyenek annyi gabonát, éspedig kétszerest, amennyi egy családra, két naponként egy kenyeret véve alapul, e családok egy heti kenyerére szükséges. Ezt a gabonát süttessék meg kenyérré kétnaponként és árulják azon az áron, amennyibe ez a városnak kerül, hirdessék ki minden vasárnap, hogy a jövő héten mennyi lesz a kenyér ára, lássák el az összeírt szegénységet jegyekkel és így jegyre kaphassák azután ők a várostól készpénzért a hatósági árú kenyeret. Kossuth becslése szerint ilyen napszámból élő család a két városban tízezer van. Tehát kétnaponként kell tízezer kenyér. Két hétre 17,500 véka gabona kell ehhez, vékáját 5 forint 45 v.krajcárral számítva kitesz az összeg 83,125 v.forintot. A pékek jelenleg is 4 v.krajcárért sütnek ki egy kenyeret. A két hét alatt készült 70,000 kenyér sütése 4666 v. forint 40 krajcárba kerül. Só a kenyérsütéshez 1 font 11 krajcárjával számítva, egy kenyérre 3 krajcár. Ez összesen 3500 v.forint. Minden egyéb költségekre igen bőven számítva 8708 v.forint 20 krajcár. Kossuth számítása szerint az egész heti költség 70,000 kenyérre 100,000 v.forintból kifutja. ÉJs akkor tízezer szegény család két hétre el van látva kenyérrel, darabját 26 krajcárért számítva a mostani 3 v.forintos helyett. Kossuth szerint a jómódú városi lakosok közül akadna 4—5000 vállalkozó, akiknek mindegyike 50 pengő forintot ajánlana e nemes célra. Ezt összejövetelen kellene megbeszélni velük. „És ez összejövetel alkalmával talán a szegényebb városnegyedekben eszközlendő élelmezési konyhavállalatról is lehetne értekezni, hol a •szegények, hasonló elvek alapján, olcsó kiállítási árért meleg (talán Rumfort-féle) levessel

46 s egy darab hússal magokat elláthatnák. Kolera idejében egy népes mezőváros ellátásának gondjaiban osztoztam

47 s ilynemű intézkedésünknek kimondhatlanul áldásos sikerét gyakorlatilag tapasztaltam. . ." Nincs annak semmi nyoma, hogy a két város vezetősége Kossuth tanácsát megfogadta volna. A szegényeknek ingyen-kenyérrel való ellátására ugyan van adatunk, de ez éppen annak jele, hogy nem a Kossuth által javasolt, nagy tömegeket csekély pénzért, mondhatjuk önköltségi áron ellátó megoldást választották, hanem keveseknek alamizsnaképp adtak ingyenes kenyeret. így a Hetilap 1847. február 1-Í számában olvassuk, hogy ,,azon szegények számára, kiket a város lát el kenyérrel, 395