Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

Ha összehasonlítjuk Schams adatait, amelyek az 1820-as év végéről valók, a megyei limitációs jegyzőkönyv adataival, azt látjuk, hogy a Schamsnál mázsában (56 kg), a limitációs jegyzőkönyvben pesti mérőben (93,47 liter) megadott lisztféleségek ára nagyjában azonosnak mondható. Schams adata Limitáció (1821. július) Zsemlyeliszt .. . Fekete liszt .. . 16 Ft 51 kr 12 „ 34 „ 5 „ 15 „ 16 Ft 22 kr 12 „ 10 „ 5 „ 3 „ Az adatoknak ebből a feltűnő hasonlóságából azt a következtetést vonjuk le, hogy akár űrmértékben (pesti mérő), akár súlymértékben (mázsa) határozták meg a lisztféleségek mennyiségét, ez gyakorlatilag ugyanannyit jelentett. Ugyanezt az összehasonlítást elvégezve a húsárakra nézve is, hasonló eredményre jutunk. Sajnos a ,,Hústaksa-jegyzőkönyv" az 1820 és 182l-es években csak a marhahúsra vonatkozó árat közli, a borjú, sertés és szárnyas árak ebben nem kerültek feljegyzésre.

44 A marhahús fontja Schams szerint 12 krajcár váltócédulában a „hústaksa" szerint 10 krajcár, ugyancsak váltócédulában. 1820-ban a szőlőmetsző 45 krajcárt kapott, tartás nélkül, egy napi munkájáért. Ezért, ha semmi másra nem költötte egy napi napszámbérét, kereken 4 font, azaz valamivel több, mint 2 kg marhahúst vásárolhatott. A legjobban fizetett szakmához tartozó kőműveslegény tartás nélkül, mint az előbbiekben láttuk, 60 krajcár, azaz pontosan 1 forint napszámbért kapott, amiért 6 font marhahúst vásárolhatott. Kossuth Iyajos 1846 decemberében Buda és Pest városok tanácsaihoz több újság hasábjain egy időben közzétett „Kérelmet" intézett a szűkölködők érdekében.

45 Ebben az alábbi megrendítő képet festi a pesti szegény napszámosok helyzetéről: „Tegnap egy asszonyság megállott kocsijával egy ház előtt. Egy favágó kenyeret vive ment el mellette. Az asszonyság kérdé: mi volt ára azon kenyérnek? A szegény napszámos feleié: három forint s szóból eredő panasszal f oly tata »nemde szörnyűség! Éhhel veszünk el; három négy napban kapok egyszer egy öl fa vágást; dolgozom a kemény hidegben, napestig, keresek másodmagammal három forintot s egy kenyeret kapok érte, mellyet nőmmel, 3 gyermekemmel vacsorára megeszünk. Éhen kell vesznünk.« S ment zúgolódva. . . . Kérdem: nem lehetne-e ezen borzasztó Ínségen enyhíteni? Nem beszélek alamizsnáról. Nem veszem igénybe a könyörület áldozat ját... ', Olyan kenyér, minőt ama szegény favágó 3 v.forinton vett, lesz egy véka gabnából legalább négy. Egy véka legdrágább kétszeresnek 594